KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2020/10
MAGYAR MŰHELY
Schubert Gusztáv: Színészek pórázon. Az SZFE-botrány
Hirsch Tibor: Gyógy-pontok, gyógy-pózok Magyar film, magyar doktor
Kránicz Bence: „Csak így szeretnék filmet csinálni”. Beszélgetés Horváth Lilivel
Báron György: Történt-e valami New Jersey-ben? Horváth Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
Benke Attila: A rendszerváltás nagy generációja. Beszélgetés Szalay Péterrel
Soós Tamás Dénes: Egópárbaj. Beszélgetés Herendi Gáborral
Gelencsér Gábor: Örök varázs. Tóth János kinematográfus 2. rész

FILM/ZENE
Orosdy Dániel: Egy marék hangjegy. Ennio Morricone 1928-2020

ELŐÍTÉLETEK KORA
Benke Attila: Odüsszeiák Magyarországon. Idegenek és hazatérők a magyar filmben
Békés Márton: Keleten a helyzet változatlan. Orientalista filmek Közép-Európából

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Rusznyák Csaba: Legendás álmok a hőskorból Winsor McCay: Kis Némó Álomországban

FILMTÖRTÉNET
Radó István: A paragrafuson túl. Egy filmdramaturg emlékei

DIGITÁLIS MÉDIA
Borbíró András: Képközösség. Együtt a neten
Varga Zoltán: Szép sárkánypulóverek. A magyar népmesék és a YouTube

FIATAL OPERATŐRÖK
Schubert Gusztáv: A láthatatlan kamera. Beszélgetés Roder Andrással

FESZTIVÁL
Schreiber András: Multikulti anzix Szemrevaló/Sehenswert

TELEVÍZIÓ
Pernecker Dávid: Meglógni a hétköznapokból. J. G. Quintel


KRITIKA
Barkóczi Janka: Társas magány. Kocsis Ágnes: Éden
Baski Sándor: A tökéletlen trükk. Christopher Nolan: Tenet
Kovács Kata: Mogyoró van az ő tetején. Lakos Nóra: Hab

KÖNYV
Kelecsényi László: A sárkányeregető. Zalán Vince: Kalandozások

STREAMLINE-MOZI
Jankovics Márton: Behavazva. Chalie Kaufman: A befejezésen gondolkodom

DVD

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal (1995/01)

Oliver Stone új munkája alighanem nálunk is az év botrányfilmje lesz. Minden esélye megvan rá: véres és kegyetlen a történet, amit elbeszél, és sokkolóan szuggesztív, ahogy elmeséli. A Született gyilkosok főhősei Mickey és Mallory, ámokfutó szerelmesek, akik röpke három hét alatt ötvenkét embert küldtek rossz- vagy épp jókedvükben a másvilágra. Legtöbbjüket Magnummal, késsel, villával intézik el, ahogy rendes tömeggyilkosokhoz illik, csak Mallory szüleinél adódott némi eltérés a mass-murder etikettől, a rosszarcú (és még rosszabb modorú) atyával emelőrúd végez, majd az akváriumba fojtogatják, az örökkön káráló tyúkanyóval pedig égő benzin, de hát minden kezdet nehéz. Ami utána jön, gyors és elegáns munka, arról igazán nem tehetnek, hogy annyi minden gusztustalanság van egy porhüvelybe belezsúfolva, ami alkalomadtán kisprickol meg kitüremkedik. „A gyilkosság tiszta” – hogy Mickey Knox-ot idézzük. Már ha az ember tömeggyilkos. A sorozatgyilkosok kevésbé pedánsak. Az egy másik pálya, más az indíték, másféle a gusztus: ott kimondottan a belsőség a fontos, és bizony hasfelmetszés, trancsírozás, emberevés közben nehéz rendet tartani. Szóval nem kell a hivatásos és önkéntes cenzoroknak a patakvéren felháborodni, láttunk már rosszabbat is, példának okáért legutóbb A bárányok hallgatnak mészárszékét. Sőt olvastunk is: a 90-es évekbeli Amerika legnagyobb irodalmi botrányát kavaró regénye (Bret Easton Ellis: Amerikai psycho) épp most jelent meg nálunk. Hőse egy tökéletes úriember, egy snájdig Wall Street-i bankfiú, aki hajléktalanok legyilkolásával kezdi, majd alkalmi szeretőinek megkínzásával és miszlikbe aprításával folytatja sorozatgyilkosi pályafutását. Míg be nem teljesedik rajta a logikus drámai végkifejlet: emberevésre adja magát. Nem sok öröme lesz benne, nem tud főzni. Nem vicc! Szépirodalom. Ha talán nem is annyira nagy regény, mint amennyire hosszú. Én legalábbis a szerző és a gyilkos minden bonctani leleménye ellenére kissé(?) untam. Na ja, már játékmackóim belső titkai sem érdekeltek. Igaz, csöves Philips–Pajtás rádiónkat, már kimúlta után, mégiscsak kibeleztem, de sorozatgyilkosi, műszerészi karrierem ezzel aztán meg is szakadt, zavart, hogy csak szétszerelni tudtam, összerakni nem. Persze jól emlékszem az álszent indítékra: „majd megjavítom”. Szóval kellő időben elgondolkodhattam az okain is tán: minden hasfelmetsző ezt akarja, „megjavítani”. Mindenekelőtt saját elrontott, kudarcos életét, de ha már nekikezdett, rögtön az egész elrontott világot. Megkísérli kimetszeni belőle a „rosszat”: a szajhákat (Hasfelmetsző Jack), a nőket (Ted Bundy, Edward Gein), a homoszexuálisokat (John Gacy, Jeffrey Dahmer), a politikusokat (mint a Taxisofőrtől inspirált Hinckley). Továbbá immár nagyban játszva a zsidókat, a szerbeket, a horvátokat, a kommunistákat, a szabadelvűeket, a keresztényeket, a muzulmánokat, egyáltalán – és ez a tömeggyilkos igazi hivatása – az embereket....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 19:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 23:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 11:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 20:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 22:40