KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2020/02

MAGYAR MŰHELY
Erdélyi Z. Ágnes: „Egy pohár víz egyszerűségével”. Beszélgetés Szabó Istvánnal
Milojev Zsanett: Álmodozások tere. Az Álmodozások kora és a Moszkva tér
Kovács Ágnes: Kint és bent. Színdramaturgia. Szabó István: Szerelmesfilm
Soós Tamás Dénes: „Zajos, hatalmas munkabarátság volt”. Beszélgetés Sándor Pállal – 2. rész

METOO FILMEK
Gyenge Zsolt: Testek a tilosban. Magyar# MeToo filmek
Pernecker Dávid: Az áldozatok tekintete. Susannah Grant: Hihetetlen
Baski Sándor: Zaklatótelevízió. Tom McCarthy – Alex Metcalf: A legharsányabb hang; Jay Roach: Botrány

PREMIER PLÁN
Szabó G. Ádám: Megállt az idő. Elia Suleiman-portré

TÁRGYALÓTERMI FILMEK
Győri Zsolt-László Borbála: Celluloid esküdtek. Tárgyalótermi filmek
Benke Attila: Teflon apokalipszis. Todd Haynes: Sötét vizeken

STAR WARS-UNIVERZUM
Kovács Patrik: Hidegháború a világűrben. A Star Wars politikai értelmezése
Huber Zoltán: A Birodalom visszavár. J. J. Abrams: Star Wars: Skywalker kora
Herpai Gergely: Táguló univerzum. A Star Wars-birodalom játékai

AZ ANIMÁCIÓ MESTEREI
Varga Zoltán: Az animátor álma. Richard Williams 1933-2019
Kovács Kata: Változtass át. Anilogue Fesztivál

KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
Jurdi Leila: Beszélgetések Istennel. Marjane Satrapi: Persepolis

STREAMLINE MOZI
Alföldi Nóra: Kéz a kézben. Jérémy Clapin: Keresem a testem

KÖNYV
Kelecsényi László: Kósa kése. Szekfű András: Így filmeztünk 2
Sághy Miklós: Derítővásznak. Győrffy Iván: Képpé vált gondolat

KRITIKA
Pethő Réka: Ki dönt a zsenialitásról. Greta Gerwig: Kisasszonyok

TELEVÍZIÓ
Gelencsér Gábor: Tilos az Á Deák Kristóf: Foglyok

MOZI

DVD

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
N. N.: A tizenötezredik pillanat (1995/01)

Szilágyi Ákos: Mi az a különös, az a hasonlíthatatlan érzés, amely hatalmába kerít, hatalmában tart bennünket, amikor ezeket a filmeket nézzük, s amely annyira különbözik a történelmi dokumentumfilmek bármely műfajának hatásától? Kézenfekvő a válasz, hogy ez a különös érzés a filmek anyagából adódik. Míg az Ismeretlen háború című koprodukciós alkotás vagy Forgács Péter Privát Magyarországa és Alfred Behrens–Michael Kuball Népmozi és Családi mozi című sorozatai amatőrfilmekből építkeznek, egyes esetekben az amatőrfilmek saját építkezési módjára, „naivitására” mintegy ráhagyatkozva, addig a hagyományos történelmi dokumentumfilm a hivatalos híradó- és dokumentumfilm-anyagból dolgozott, olyan anyagból, amelyet a politikai propaganda vagy – ritkábban – a piaci eladhatóság szempontjai „preformáltak”, amelyben szelekció, beállítás, tagolás mind-mind ideologikus üzenetet hordozott. Ezt az anyagot a történelmi dokumentumfilm ideologikusan „átírhatta”; ironikusan idézőjelbe helyezhette, „leleplezhette”, „átvilágíthatta” avagy – az amatőrfilmekből építkező költői dokumentarizmushoz való közvetlen átmenetként – a túlélők emlékezetének megszólaltatásával, a magánemberi szólamok Pergőtűz-típusú kibontásával dimenzionálhatta át. Mégis úgy gondolom, hogy az a hasonlíthatatlan érzés, amiről beszélek, nem pusztán a kétféle anyag különbségéből fakad, végtére is az amatőr filmanyag sem eleve „ártatlan”, a híradófilm pedig nem eleve alkalmatlan arra, hogy „privatizálják”, vagyis költői módon „mögé” vagy „belétekintsenek” és felfedezzék benne azt a mély, a nézőt óhatatlanul felzaklató szomorúságot, amely a történelem mozgóképéből – a vissza-nem-fordítandó visszaforgatásának képéből – árad. Talán nem véletlen, hogy legalábbis Magyarországon a kezdetet éppen egy ilyen híradófilm „privatizálása” jelezte. Bódy Gábor és Tímár Péter emlékezetes Privát történelem című kisfilmjére gondolok, amelyben a szerző ugyan még nem annyira lírikusként, gondolkodóként, „nyelvjátékosként”, mint inkább kísérletező-felfedező és defetisizáló szakemberként hatol be az ideológiailag kész, lezárt híradófilmbe, de már nem ideológiai szándék – például a leleplezésé – vezérli, és azért „utazik el” az 1943-as vagy 44-es év magyar filmhíradójának képkockájába, hogy a privátembert, az egyes emberben „lakozó" történelmet „kinagyítsa”. A technikai virtuozitás, ha tetszik, a „történelemnagyítás” technicista jellege, a racionális-távolságtartó analízis, valamint a „privát” és a „történelmi” szembeállítása azonban jelzi, hogy Bódy és Tímár filmje még a posztmodern világállapot előtt született, mégha éppen azt a pillanatot testesíti is meg, amikor az avantgardista alapállás átfordul, átcsúszik posztmodernbe....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 19:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 23:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 11:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 20:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 22:40