KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2020/06
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „A mozikkal együtt sírunk, együtt nevetünk”. Körinterjú a forgalmazás jövőjéről
P. Szabó Dénes: A viszály magvai Jancsó-filmek a rendszerváltásról – 2. rész
Báron György: Kortársunk, Voltaire. Kreif Zsuzsanna: Candide
Morsányi Bernadett: Idő van. Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
Stőhr Lóránt: Harcmodor hidegháborúban. Hajdu Szabolcs: Békeidő

ÚJ RAJ
Teszár Dávid: Családban marad. Hirokazu Kore-eda

A ZSÁNER MESTEREI
Varga Zoltán: Sóhajok és sikolyok. Dario Argento-portré – 2. rész
Nemes Z. Márió: A lehetetlen film filozófiája. Lichter Péter – Máté Bori: A horror filozófiája

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Varró Attila: Barbárok a tudatküszöbön Richard Corben: Neverwhere

Baski Sándor: Pszichedelikus mélyfúrások Duncan Trussell – Pendleton Ward: Az éjféli evangélium

LATIN PANORÁMA
Lénárt András: A Disney-küldetés. Amerika-közi filmpolitika 1930-45
Barkóczi Janka: Távoli hangok. Kleber Mendonça Filho és az új brazil film
Pedro Almodóvar: Síkváltások. Karanténnapló

NÉMET PANTEON
Schreiber András: A lefejezett próféta. Friedrich Wilhelm Murnau
Martin Ferenc: Tájba vetített érzelmek. Friedrich Wilhelm Murnau

KÖNYV
Kránicz Bence: Jelmezes rajongók. Dr. Kárpáti György szerk.: A képregényfilm

VIDEÓJÁTÉK
Herpai Gergely: Apokalipszis itt és most? Világjárvány a videójátékokban

TELEVÍZIÓ
Kránicz Bence: A történelemnek nincs vége. Howard Gordon és Alex Ganda: Homeland
Pernecker Dávid: A szex és a város. Friedrich Wilhelm Murnau
Kovács Gellért: A szex és a város. Friedrich Wilhelm Murnau
Rejtett kincsek HBO eredeti játékfilmek.

STREAMLINE-MOZI

DVD

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa (1992/01)

A modern politikában a pártok, mozgalmak, vezérek csatározása nem az utcán, nem a parlamentben, hanem a képernyőn dől el. Akinek csak szavai vagy tankjai vannak és nem győzi mozgóképpel, az alulmarad. Aki azonban győz, annak egyszersmind a képernyőn, képileg is győznie kell: létre kell hoznia győzelmének videó- és tévéképét. Ahhoz, hogy politikai győzelmét győzelemként fogadja el a társadalom, képbe kell kerülnie és képben kell maradnia. Cuius televisio, eius visio. Minél kevésbé modern egy társadalom, annál inkább ki van téve a szavak politikai mákonyának és minél modernebb, annál könnyebb mozgóképek által manipulálni. A moszkvai szó puccs összeomlása múlt év augusztusában egyben az antimodern, keleti totalitarizmus szóvilágának végét is jelentette, teljes szócsődöt, amely a szovjet társadalom modernizáltságának fokát is pontosan jelezte. A szópuccsot nem egyszerűen leverték, hanem tévé- és videóképbe fojtották. A szópuccsistáknak a kegyelemdöfést nem letartóztatásuk adta meg, hanem Gorbacsov és Jelcin megjelenése a képernyőn. Mert amennyire mozgásképtelenek és mozgóképtelenek voltak a szópuccsisták, olyan mozgékonyaknak és mozgóképeseknek bizonyultak a tévé- és videóforradalmárok. A szópuccsisták antimodern észjárására vall, hogy Gorbacsovtól a szót vonták meg, a szólás lehetőségétől fosztották meg, s fel sem merült bennük, hogy a némaság ellenfelüket erősíti, hogy a házi őrizetből nem telefonon, rádión, levélben, hanem videószalagon fog üzenni országnak és világnak, hogy magának Gorbacsovnak az érdeke: ne szóban, ha nem mozgóképként lépjen a világ elé. (Ma már szinte bizonyosra vehető, hogy tudatosan nem lépett verbális kontaktusba a külvilággal, jóllehet megtehette volna.) Akár média-szakemberek tanácsolták neki, akár mint ízig-vérig modern politikus, ösztönösen érezte, mit kell tennie: Gorbacsovnak teljesen igaza volt, mikor a hallgatás mellett döntött, vagyis nem engedte, hogy szavai megelőzzék személyes megjelenésének tévé- és videóképét. Ugyanis egyedül ez tudta – annyira-amennyire – hitelesíteni a kialakult helyzetben az áldozattá vált elnök szerepét. S amikor a személyes jelenlét, a visszatérés és vallomás tévéképei (1. a repülőgépről leszálló megtört, kissé borostás elnök képe; 2. az orosz parlament előtt saját szerepéről számot adó elnök képe; 3. a sajtóértekezleten „mindent a világ elé táró” vallomástevő képe) sem bizonyult elégségesnek az áldozati szerep hitelesítéséhez, akkor vetette be a „csodafegyvert”, a háziőrizete alatt készült amatőr – és onnan állítólag kicsempészett – videófelvételt. Ma Gorbacsov és Jelcin a letartóztatott palotaforradalmárokat a képtől, a képernyőn való megjelenéstől igyekszik megfosztani. S minden jel szerint – ha elkésve is – a szópuccsisták is ráébredtek az új politikai fegyver jelentőségére. Erre mutat legalábbis annak a mintegy 14 órányi videóanyagnak a kicsempészése a szovjet főügyészségről, amely a vádlottak első napi kihallgatásait rögzíti, s amelyből egy órányit a német televízió Spiegel-magazinja le is vetített. (Az anyagot ugyanis a Spiegel moszkvai szerkesztőségéhez juttatták el.) Önmagáért beszél, hogy a szópuccsisták csak vereségük után, mint vádlottak és kihallgatottak jelentek meg videó- és tévéképen (ők bezzeg – Gorbacsovval ellentétben – nem gondoskodtak jóelőre olyan videószalagokról, amelyeken az „igazságot” tárják utólag a világ elé). S jóllehet nem egészen világos, ki manipulált kit, mikor ezt az anyagot a nyugati sajtó rendelkezésére bocsátotta, egy biztos: tisztában volt vele, hogy manipulálni csak így – videó- és tévéképpel – érdemes....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 19:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 23:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 11:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 20:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 22:40