KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2020/06
MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: „A mozikkal együtt sírunk, együtt nevetünk”. Körinterjú a forgalmazás jövőjéről
P. Szabó Dénes: A viszály magvai Jancsó-filmek a rendszerváltásról – 2. rész
Báron György: Kortársunk, Voltaire. Kreif Zsuzsanna: Candide
Morsányi Bernadett: Idő van. Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
Stőhr Lóránt: Harcmodor hidegháborúban. Hajdu Szabolcs: Békeidő

ÚJ RAJ
Teszár Dávid: Családban marad. Hirokazu Kore-eda

A ZSÁNER MESTEREI
Varga Zoltán: Sóhajok és sikolyok. Dario Argento-portré – 2. rész
Nemes Z. Márió: A lehetetlen film filozófiája. Lichter Péter – Máté Bori: A horror filozófiája

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Varró Attila: Barbárok a tudatküszöbön Richard Corben: Neverwhere

Baski Sándor: Pszichedelikus mélyfúrások Duncan Trussell – Pendleton Ward: Az éjféli evangélium

LATIN PANORÁMA
Lénárt András: A Disney-küldetés. Amerika-közi filmpolitika 1930-45
Barkóczi Janka: Távoli hangok. Kleber Mendonça Filho és az új brazil film
Pedro Almodóvar: Síkváltások. Karanténnapló

NÉMET PANTEON
Schreiber András: A lefejezett próféta. Friedrich Wilhelm Murnau
Martin Ferenc: Tájba vetített érzelmek. Friedrich Wilhelm Murnau

KÖNYV
Kránicz Bence: Jelmezes rajongók. Dr. Kárpáti György szerk.: A képregényfilm

VIDEÓJÁTÉK
Herpai Gergely: Apokalipszis itt és most? Világjárvány a videójátékokban

TELEVÍZIÓ
Kránicz Bence: A történelemnek nincs vége. Howard Gordon és Alex Ganda: Homeland
Pernecker Dávid: A szex és a város. Friedrich Wilhelm Murnau
Kovács Gellért: A szex és a város. Friedrich Wilhelm Murnau
Rejtett kincsek HBO eredeti játékfilmek.

STREAMLINE-MOZI

DVD

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul (1992/02)

Prospero könyveiben két órán vég nélkül kell lapozgatnunk. Muszáj bizony, mert a képtenger fáradságos szövegolvasással párosul, a felirat a képi túlcsordulás részévé válik, de nem biztos, hogy mindennek értelmes szöveg az eredménye; ám értelmetlen sem. Csupán a felhígult, üresedő értelem olykor képzeletünket felülmúlóan szép (émelyítő) képe áll ott, kép és beszéd értelmes feszültsége, közösségteremtő összefüggés helyett. Lehet, hogy Peter Greenaway így tud és akar célhoz érni, a teherként ránk rótt túlcsordulás és a helyenként merev, szertartásos tanácstalanság gazdag bemutatása a végén csakugyan elernyeszti a nézőt, anélkül azonban, hogy előzőleg felcsigázta volna. A szem és az érzékek fáradtsága nem mindig értelmes munkáról ad hírt. Lehet, mondom, hogy nagyon is a korszellem szerinti átírása ez A viharnak, lehet, hogy a helyzet bemutatása és leírása valójában vallomás erejű, ez maga az értékelés. Nem interpretáció (a közbeszólás értelmében), nem véleménynyilvánítás többé a kép, hanem annak felmutatása, ami éppen a kezünk ügyébe esik, ami körülvesz, ami ad hoc rendelkezésünkre áll, amiben hentereghetünk és dúskálhatunk, századvégünk egyik esztéticista variánsát: a manierizmus posztmodernizálását kitáncolva, hogy a kép voltaképpen „korabeli” raktár és bazár, s hogy mindennek a megformálása egy manír stílusként való felvezetése. Egész kultúránk kellékként való felvonultatása jelzésszerű karneválra, processzióra, körmenetre, kapkodó, halovány szaturnáliára emlékeztet (a sebtiben elkapott fenekek és fütyülők tömkelege – élvezhetetlen), olyan kulturális zarándoklatra, vagy ünnepélyre, amely megelőzné – mint az eposzban az enumeráció – a harcot, a tusát, az ellentétet, az emberi viszonyok kultuszát, az igazi bonyodalmat. Csakhogy Greenaway filmjében nem következik mindezek után ilyesmi, hanem végestelen végig, kitolva minden igen-t és nem-et vizuális lapozgatás, melyértelműnek látszó vonulgatás és zajos meditációlátható arról, hogy idegenek vagyunk már saját ügyünkben (könyveink, metszeteink, kulturális utalásaink és motivikus készletünk között), idegenek mindabban, ami megalkotott értelem bennünk. Elfogadnám mindezt, sőt, becsülném, ha legalább el lenne döntve, hogy ez az idegenné, kaotikussá váló kincseskamra és varázsszoba a mondás, a mondandó; hogy mára már csupán kimódolt fölvezetés és kellék-duska a kultúra egykor megtartó, kifejező világa, amilyennek például Caliban légies, geometrikus tánca, súlytalan, periférikus balettje mutatja a filmben. Sajnos azonban nem tekinthetek el attól, ahogyan eredetileg, oly sokértelműen megszólítja őt gazdája, rabtartója, Prospero (Babits Mihály fordításában): „Hó, Caliban! Te földdarab, te!”...

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 19:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 23:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 11:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 20:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 22:40