Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Pornográfia az Interneten

Minden szörfös „azt” akarja

Molnár Dániel

Bordély, peep-show, Playboy és utcasarok maholnap a múlté. Az Interneten máris óriási forgalmat bonyolít a korhatáros pornóképek és a meztelen nők hada.

 

A pornográfia utóbbi tíz évében az amatőr és az all-climax pornó megjelenésének jelentősége bőven eltörpült az online szexipar beindulása mellett. Ugyan az amatőr pornógyártás fellendülése a házi használatú camcorderek elterjedése miatt a 90-es évek elejére ötven kisebb-nagyobb céget indított útjára csak Amerikában, s ezek a házi készítésű, átlagosan 250 és 2500 dollár között felvásárolt kazetták egy több mint hárommilliárd dollár forgalmú ipar malmába kerülnek, a desktop forradalom e csökevénye egyedül a „dugj meg”- feminista Camille Paglia elismerését vívja ki: „az amatőr pornó megjelenése egyértelműen poztív jelenség, mert az emberek végre nem hagyják, hogy terapeuták, feministák vagy papok mondják meg nekik azt, milyennek is kell lennie a jó szexnek.” Az all-climax porn csak az eddig is hatalmas archívummal rendelkező, fantáziátlan kiadóknak biztosított új bevételi lehetőséget, hiszen a felesleges – és egyébként sem túlzottan értékes színészi játékkal operáló – kerettörténetektől megszabadított „akciójeleneteket” tematikus kazettákká ollózhatják.

 

 

Numera biznisz

 

Jelenleg szerte a világon mintegy százmillió felhasználó találkozik az Internet valamilyen szolgáltatásával – javarészt Amerikában –, a magyar nettábor létszáma pedig már meghaladja a bűvös százezret. A felmérések szerint tíz user-ből jó, ha egy nő, a populáció átlagéletkora harminc év alatt van – és például Magyarországon minden harmadik netező valamilyen felsőoktatási intézmény jóvoltából tud a világhálóra kapcsolódni. A hálózat kritikusai lenézően csak WASP-játszótérnek csúfolják ezt a gép-protokoll-kábel halmazt, de a pornót ilyen optimális körülmények között fogyasztó célközönséget saját, különbejáratú vektorral keresve sem találhatnánk.

Persze időbe tellett, míg az ipar felfedezte az online bizniszben rejlő lehetőségeket, s ne feledkezzünk meg arról, hogy a hősidőkben az asztali scannerek piacra dobásakor – megint a jó öreg desktop forradalom – lelkes amatőrök ezrei dobták sutba a copyright megsértésével kapcsolatos ellenérzésüket, s álltak neki komplett Playboy-évfolyamokat digitalizálni. Ezek a képek azután a hírhedt alt-binaries.pictures.erotica kezdetű dedikált USENET csoportokban, levelezőlistákon és névtelenül is elérhető file-archívumokban (anonymous ftp) cseréltek gazdát. Az igazi forró anyagokat, a pre teen-ként eufemizált pedofil képeket érdekes módon a beszélgetőcsatornák eredetileg a nyelvhasználat tisztaságát felügyelő programjain keresztül lehet elérni: a többszörös anonimitást biztosító rendszerben minden egyes feltöltött képéért valahány letöltött kép jár.

Az első fizetős site-okat szemfüles rendszergazdák indították be eléggé változó minőségű, innen-onnan összelopkodott és beszkennelt képekből. Napjainkban is találhatunk még ebből a pornóipar ügyvédjei által már-már teljesen kiirtott dinoszauruszfajból: egyértelműen felismerhetőek igénytelen dizájnjukról.

A második hullámmal a már egyébként is nyereséggel működő, az offline világban ismert és sikeres cégek érkeztek, a softcore-tól a legelvadultabbakig mindenki bemozdult, s hát ahogy ez az üzletben lenni szokott, a nyereségre néha éveket kellett várni. Hatalmas pénzeket öltek gyorsan elérhető, biztonságos és esztétikus website-okba, de ha figyelembe vesszük, hogy a Playboy online kiadása 1997-ben 8,4 millió dollár profitot hozott az oldalakon elhelyezett reklámok, az online előfizetési díjak és az archív példányok vásárlásából, akkor azt mondhatjuk, a befektetés megtérült. Csak egy statisztikai adat, de érdemes megfontolni: ezt az egyetlen, izgalmasnak és extrémnek egyáltalán nem mondható webkiadványt a múlt évben havonta több mint egymillió felhasználó látogatta.

Persze az átlagamerikai az ingyenes vagy jelképes tarifájú helyi telefonhívással és havi húsz dolláros Internet-átalánnyal korlátlan ideig lóghat a drót végén, egy havi tíz dolláros előfizetés valamelyik nagyobb gyönyörcég site-jára igazán belefér még a költségvetésbe. Mit tehet a szegény kelet-európai vándor, aki örül, ha telefonszámlára futja? Beírhatja például az Altavista keresőprogramba az „xxx password” kulcsszavakat. Az első találatok valószínűleg elaggott kapcsolatokat, harmadrangú képeket mutatnak majd, de előbb-utóbb belebotlik az ember fia, mondjuk, Ooze legendás oldalaiba. A betyárbecsülettel, szinte Robin Hood-i módon önkéntesek által fenntartott oldalak a jogi következmények kikerülése végett szerte a világon jónéhány gépen megtalálhatóak, s néhány kattintás mélységben megtalálhatjuk a „feltört” fizetős szolgáltatásokat gyűjtő oldalak toplistáját (!) – szintén napi frissítéssel. Ezeken az oldalakon felhasználónévvel, jelszóval, és természetesen a törés feltüntetett idejével együtt sorakoznak a linkek. Már csak azért is szükséges a napi frissítés, mert a törések általában nem élnek sokáig – gondoljuk csak meg, nem kell szemfüles rendszergazdának lenni ahhoz, hogy észrevegyük azt a felhasználónkat, aki napjában 90 000-szer jelentkezik be, mindig más-más földrész gépeiről. A 90 000-es szám nem demonstrációs célokat szolgál, tapasztalatok szerint egy password gyűjtemény egy linkje naponta ennyi találatot kap (!). (Talán nem véletlen, hogy a nehezen feltörhető pornsite-ok – mint például a Babylon X, melyről az a mítosz járja, hogy egy-egy nyitva hagyott account mindössze két-három percig él – nagy előszeretettel hirdetnek ezeken a már-már féllegális oldalakon.

Maga a „törés” sem nagy kunszt egyébként. Publikusan hozzáférhető egy Creditwizard nevű programocska, melynek segítségével valódinak ható, ámbár teljesen fiktív hitelkártyaszámokat generálhatunk, s mivel a legtöbb online előfizethető szolgáltatás nem ellenőrzi hitelképességünket, csak azt, hogy hitelkártyaszámunk tartalmazza-e az ellenőrzőkódokat, a fiktív kártya segítségével magunkévá tett jelszó mehet a „közösbe”. Jónéhány kiadvány fenyegeti azzal a tört kódokat használót, hogy pontosan beazonosították gépét, és eljárnak vele szemben a megfelelő hatóságoknál. Bár technikailag járható ez az út, pereket az eddigi joggyakorlat nem ismert, hiszen annyiszor és annyian törnek be, hogy nincs az a jogi apparátus, amely ennyi ügyet felgöngyölítene, no és persze mindezt országhatárokon át bizonyítani egyes esetekben is túl kemény dió lenne.

Közhely ugyan, hogy az Internet kilóg mindenfajta jogi szabályozás alól, de a közelmúltban ellopott, Pamela Anderson és kedves férje nevével fémjelzett házipornó ügye is bizonyítja: már a magánszféra sem a régi. Ki tudja: a feleség hivatalos pornóbizniszét szerették volna fellendíteni, vagy csak belátták az Internetre kijutott videóanyag betiltásának lehetetlenségét, s peren kívül megegyeztek az egyik, az ominózus képsorokat terjesztő online céggel: legalább egy kis pénzmag járjon a produkcióért... Az egyébként is introvertált cyberközösség számára a magamutogatás csak jópofa álarc és projekció, az intimszféra elszemélytelenedik és online expandál, s így elkerülhetővé válnak a kínos összenézések az újságosnál, amikor az ember az ÖKM-ért nyúl. Szinte várom az új ismerkedő szöveget: „Nem láttalak már jpg-ben valahol?”

 

 

A gyönyör oldalai

 

Anomáliákban gazdag vizekre evezünk, ha közelebbről szemügyre vesszük a kifejezetten az Internetre készült kiadványok világát. Danni Ashe roadshow-kban riszáló, nagymellű, egyszerű sztriptáncos volt, amikor bevillant neki az isteni szikra, és először csak saját képeiből, később már „sorstársairól” készült képekből site-ot fabrikált. Igen, fabrikált, mert miután a szépséget átvágta egy programozó, úgy döntött, maga oldja meg a web-site készítésével járó feladatokat. Láss csodát, sikerült neki, mégpedig nem is akárhogyan, de ezzel úgy tűnik, tendenciát teremtett, mert szinte menő dolog, ha egy pornósztár saját maga készíti homepage-ét. A softcore Alley Baggett éppúgy büszke Photoshop-tudására, mint Asia Carrera, a csúnyácska Mensa-tagból kedélyesen szilikonizált szopós szájú pornósztárrá vedlett félvér. A zongoratudása miatt csodagyerekként elkönyvelt Asia 13 éves korában már a Carnegie Hall hangversenytermében lépett fel, de esetében a herceg fehér lovon – jelenlegi férje – mégiscsak a pornóipar producereként ügetett a képbe.

Desktop technológia harmadjára: a csúnyácska – vagy inkább csak átlagos – amatőrökről készült képgyűjtemények sorából kilógnak az általában az áldozat számítógépbűvölő barátja által összehozott site-ok, melyek egyetlen hölgyemény minden zegébe-zugába nyújtanak bepillantást: a low tech változatok VHS videófelvételek és alulexponált fényképek segítségével, a hitech-ek digitális fényképezőgéppel és élő webkamerával. Emancipáltak, ováció!

Furcsa médiumspecifikus módon jelennek meg a hírességek ebben a kontextusban, hiszen az online paparazzi nem követi célpontját ádáz elszántsággal, pusztán betölti ipari szabvánnyá vált képmanipuláló programját, a Photoshopot, s máris készülhet a mestermunka, az ún. Frankenstein-pornó: az imádott híresség fotóját összemontírozni egy hardcore akciójelenettel nem olyan nagy kunszt, kis gyakorlással és jó sok idővel megoldható. A virtualitás persze belopózik ide is: a legextrémebb példa erre, a Tomb Raider című, egyébként valós személyről mintázott hősnőjének sztorija: a számítógépen megrajzolt alakot valós pornójelenetekbe ollózták rajongói.

Az új médium határait feszegető interakciós lehetőségek használatára számos példát találhatunk az online iparban: az ún „streaming” technológiákkal való idejű mozgóképet varázsolnak képernyőnkre – kicsit darabos, kicsit maszatos, de egy modemen keresztül még házi számítógépünkre is átaraszol. A legnagyobb népszerűségnek a chatroom-mal egybekötött élő kapcsolat örvend: a kedves felhasználó billentyűzetéről utasíthatja a néhány ezer kilométerre tartózkodó hölgyet, milyen pózban, mit, hogyan és mennyi ideig. Igazi egyszemélyes tévézésről van itt szó, hiszen még a kamera pozícionálásáról és fókuszálásáról is a női démon gondoskodik egy távirányítóval. A médium önnön nirvánájába érkezett, betöltötte a végső vágykielégítő visszacsatoló szerepét – az más kérdés, hogy mi ennek az emberi ára. (Újabb földhözragadt gondolat: esetleg egy méretesebb videojukebox-szal, meg egy nem túl bonyolult frázisfelismerő programmal, a közvetítés „élő” volta kiküszöbölhető, s ez a tökéletes kiszolgálás teljesen személytelenné és gépiessé tehető: hiába a férfiak mind fantáziátlanok...)

Miért kell a pornó? Fogalmam sincs. De nagyon kell... Szinte felbecsülhetetlen, hogy mekkora forgalmat jelenthet az Interneten a korhatáros képek és a meztelen nők hada, de elrettentésül álljon itt megint néhány példa: egy magyar távközlési nagyvállalat belső Internet forgalma a felére esett vissza, miután a rendszerben letiltották a címükben a „sex”, a „porn” és az „xxx” szavakat tartalmazó site-ok elérését – ugye ez nem jelenti azt, hogy a szemfülesebbek már nem juthattak hozzá napi betevő pornójukhoz. A szegedi JATE-n sok internetes szolgálatóhoz hasonlóan minden letöltött információ egy átmeneti tárolóban (cache-ben) időzött egy ideig, azzal a céllal, hogy ha valaki netalán olyan oldalt szeretne látni, amelyet már valaki megnézett előtte, rövidebb idő alatt, kevesebb forgalommal tehesse meg ezt. Ez a tároló körülbelül egy évig volt tallózásra szabadon hozzáférhető, amikoris az egyetemi hatóságok rájöttek arra, hogy az itt tárolt információ jelentős hányada pornográf képekből áll – magyarul a felhasználók nagy százaléka, tanulók és oktatók is, az egyetem pénzén pornót néztek.

Feloldozást nem adhatok, megoldást nem kínálhatok senkinek sem e betekintés végén, hiszen a tartalom a régi – a jó öreg tili-toli minden szögből és aspektusból, szexuális preferenciából –, új aberrációk sem igen tűntek fel a repertoárban, a Net-en fellelhető erotikus történetek is már csak a szokásos sablonszöveggel nyomulnak, mint egy hardcore Csók és könny sztori, vagy egy futballtudósítás, amelyben következetesen az összes igét és főnevet a nemiség világába helyeztünk. Egyértelmű, hogy jó kályha ez a perverziók világára kíváncsinak: itt mindenbe belekukkanthat, s ha valami csúnyát, visszataszítót, netalán otrombát talál, akkor mintha mi sem történt volna, visszahúzódhat tiszta, technologizált elefántcsonttornyába. Nincs új a nap alatt, a testiség kultúráját megint elfelejtették feltüntetni a szexipar zsoldosai megrendelőlapjaikon, de ha már a virtuális függőséget megelőlegező online náció testben és lélekben mindörökre elválasztatik, akkor örüljünk, hogy legalább ilyen, pusztán funkcionális szinten visszakapják testüket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 31-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3720

Kulcsszavak: amatőrfilm, internet, MÉDIA, multimédia, pornó, Számítógép, Szex,


Cikk értékelése:szavazat: 1314 átlag: 5.45