KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

G. I. Jane

Hungler Tímea

 

Hirdeti sokatmondóan az opusz címe, utalva a tömegkultúra-hős közkatonára, G. I. Joe-ra; nem hagyva semmi kétséget afelől, hogy azonos szellemiségű, csak éppen a feminizmus égisze alatt fogant műalkotásnak lehetünk részesei. A film abba a U. S. Army-t népszerűsítő vonulatba sorolható, ahová az olyan békeidős háborús filmek, mint a Top Gun vagy a Peacemaker, amolyan propagandaszerűség a vasakaratról, a hazáról, esetünkben mindez feminista csomagolásban.

Demi Moore, akinek a Striptease óta NDK úszónőket megszégyenítő karizma lett, harcedzett amazonként bizonyítja filmünk alaptételét, mely szerint a nő is ember. A feminista kinyilatkoztatás önmagának mond ellent, hiszen ahhoz, hogy Demi bírja a fiúkkal az iramot, férfivá kell váljék: elsőként előnyös skinhead külsőt ölt, majd verbalitásában uralkodnak el a fajfenntartásra buzdító igekötős alakok, sőt, bátran mondhatjuk, utolsó csepp vérét is képes feláldozni a hazáért.

A leszboszi vádakra azonban (újabb logikai csavar) ahelyett, hogy feminista, politikailag korrekt emanci módjára odamondogatna, nekikeseredett szexista szólamokban reagál, hetero voltát bizonygatva.

Ezek után nem csoda: mozgóképi paradoxonunkba még egy korrupt szenátornő története is belefér, illetve egy libanoni éles hadgyakorlaté, ahol hősnőnk laza természetességgel demonstrálja: legény ám a gáton. Fáradozásait filmünk végén plecsnivel honorálják; ennyi megpróbáltatás után ez a nézőnek is kijárna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3677