KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/augusztus
• Zsugán István: Jelentés egy utóvédharcról Beszélgetés Kovács Andrással
• Bruszt László: Lábbal szavazni Két filmszociográfiáról
• Mész András: 17 – Tizenhét Részletek egy dokumentumfilmből
• Reményi József Tamás: Egy ország sebei Kiküldött munkatársunk beszámolója Tbilisziből
• Székely Gabriella: A vörös kakasok unokái Budapesti beszélgetés Juris Podnieksszel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A nehéz fiúk is táncolnak Cannes
• Bikácsy Gergely: Találkozás dühös angolokkal Párizs

• Schubert Gusztáv: Kelet-európai változat Moziklip
• Nagy Zsolt: Az erőszak apoteózisa Őrült (Mad) Max
• Szilágyi Ákos: Ez a világ csak egy ablak paradzsanov filmornamentikája
• Katanjan Vaszilij Vasziljevics: Paradzsanov-legendák
• Szilágyi Ákos: Paradzsanov-legendák
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Pat Garrett és Billy, a Kölyök
• Ardai Zoltán: Krokodil Dundee
• Nagy Zsolt: Asterix és Kleopátra
• Tamás Amaryllis: Egy nő vagy kettő
• Gáti Péter: Víz és szappan
• Schreiber László: Vetélytársnők
• Kabai József: A cápaetető
• Vida János Kvintus: Árulás és megtorlás
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: A videó mint alternatíva Angol estek a Műcsarnokban
KÖNYV
• N. N.: Francia film-panoráma
KRÓNIKA
• N. N.: Jugoszláv filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pat Garrett és Billy, a Kölyök

Koltai Ágnes

Most, amikor elkészülte után majd másfél évtizeddel nálunk is bemutatják Sam Peckinpah nevezetes westernjét, elképedhetünk a műfaj alakváltozásán. Nem is akárki, hanem az amerikai western Messiása okozza a meglepetést.

Egy évtizeddel ezelőtt ájult lelkesedéssel beszéltek Peckinpah-ról, a műfaj megújítójaként emlegették, az eddig sosem látott iróniát, tobzódó erőszakot emelték ki filmjeiből. A kritikusok ki tudja hányadszor temették már el a westernt, amikor megjelent Sam Peckinpah, aki nem csupán a vérében hordozta a cowboy-életet (egy hamisítatlan vadnyugati ranchon nőtt fel), hanem kellő műveltséggel és szakmai ismerettel is rendelkezett (dráma szakon végzett, színpadi rendezőként és színészként dolgozott, majd a televíziónál kötött ki) ahhoz, hogy valami újat hozzon a mozgókép mesebirodalmába. Valójában persze semmi forradalmi újítás nem fűződik nevéhez; egyszerűen csak egy kicsit másképpen meséli el történeteit. A vad bandában például meghökkentően agresszívek, már-már csak az ölés öröméért gyilkolnak hősei. Peckinpah itt a cowboy önérzetéből, igazságából űz csúfot, kiforgat egy mítoszt, míg a Pat Garrett és Billy, a Kölyökben a western határait mossa el. Ez a – valós történetre épülő – rabló-pandúr játék Peckinpah kamerája előtt a fiatalság és az öregség drámai ellentétévé válik. Pat Garrett, az egykori zsivány beáll seriffnek, neki kell elfogni cimboráját, kölyök Billyt. Nincs menekvés, a kellemetlen feladatot el kell végezni, az érzelmeket, a csavargás szabadságát Pat eladta néhány rongyos dollárért. Kölyök Billy, aki már életében legenda volt (állítólag tizenkét éves korától bujkált a törvény morózus őrei elől), a filmben hájasodó, nők után koslató vagány, azon a végzetes éjjelen, amikor Garrett orvul lepuffantja, boldogan enged egy csábos hölgy hívásának. Billy a női kacérság áldozata lett – legalábbis Peckinpah elképzelése szerint, s talán igaza van a rendezőnek: egy ilyen westernhős csak így végezhette. Billy, a Kölyök egyetlen hatásos fegyvert ismer: feminin mosolyát. Nem csoda, ha a Vadnyugat kemény fickói habozás nélkül lelövik.

Kölyök Billyről már a Vadnyugat legendáját őrző nagypapák sem tudtak pontosat, életéről és haláláról számtalan történetet szőttek, de egyik sem volt ennyire enervált. A tizenéves gyilkos ránk maradt képét látva inkább a véres történeteknek hihetünk. A nőies finomságot hagyjuk meg Kris Kristoffersonnak és Peckinpah-nak, az ő Billyjük olyan ártatlan és szeretnivaló, hogy nem is értjük: miért keveredett e rút és véres világba, ahol hátulról lövik le az embereket, légyen az barát vagy ellenség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5218