KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hollónegyed

Báron György

 

A hatvanas évek elején, amikor a vén Európa minden tisztességes filmkészítője fellázadt a ”papa mozija” ellen, Svédországban is új hullám kelt szárnyra. Bo Widerberg első filmje, a svéd munkáskörnyezetben játszódó 1962-es Gyerekkocsi jelentette az új svéd film első zajos áttörését, majd ezt követte egy évvel később a második Widerberg-film, a nálunk most látható Hollónegyed. A színhely, az idő és a cselekmény sokat elárul abból, hogy képzelték Widenbergék másfél évtizede a kommercionalitásba süppedt svéd film megújítását. A Hollónegyed története 1936-ban játszódik, Malmö egyik nyomasztó munkásnegyedében. A munkások tüntetnek, a rádió a spanyol polgárháború eseményeit sorolja, más készülékekből Hitler üvöltése harsog. Az utolsó jelenetek egyikében pedig az egyik főszereplőt látjuk, amint a nácipárt korteseinek a sorfala között belép a szavazóhelyiségbe, és a baloldali pártokra adja voksát. Ebből is kitetszik, Widerberg – és a svéd új hullám – minden más európai filmes tömörülésnél szorosabban kapcsolódott konkrét politikai küzdelmekhez, osztályokhoz, pártokhoz és szakszervezetekhez.

Widerberg művészete – mint a Hollónegyed is mutatja – az erős társadalmi-politikai elkötelezettség ellenére is líraibb hangszerelésű, tompább tónusú, lekerekítettebb élű, mint példaképei, a neorealisták vagy az angol „szabad filmesek” kemény, érdes hangvételű munkái. Widerberg, a filmköltő, megkapó és lenyűgöző: képei felejthetetlen, meleg emberséggel átszőtt tudósítások egy reménytelen, cél és értelem nélküli életformáról. Widerberg, a forgatókönyvíró nem egyenrangú társa a rendezőnek. A film egésze szerkesztetlen, elnyújtott, egy idő után a rendező láthatóan egy helyben topog, kimeríthetetlen képi fantáziájának újabb petárdáira van szükség az egyre lankadtabb cselekmény továbblendítéséhez. Nem remekmű ezért a Hollónegyed, „csupán” színvonalas, helyenként lenyűgöző, s mindenekelőtt ígéretes film. Hogy Widerberg később beváltotta-e az indulásakor hozzá fűzött reményeket, azt eldöntheti a néző, aki ezt a korai filmet további életművének ismeretében, s két későbbi filmjével – a Joe Hill-lel és a Gyilkos a tetőn-nel – egy időben láthatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8054