KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hét perc a Mennyországban

Pápai Zsolt

Sheva dakot be gan eden – izraeli-francia-magyar, 2008. Rendezte és írta: Omri Givon. Kép: Nitai Netzer. Zene: Adrien Blaise. Szereplők: Reymond Amsalem (Galia), Eldad Fribas (Boaz), Nadav Netz (Oren), Ronit Yudkevitz (Dr. Talia). Gyártó EZ Films / Transfax. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 94 perc.

 

A hagyományosabb nyomozásnarratíva összekapcsolása a nyomozást végző személy lelkében lejátszódó folyamatok bemutatásával régóta bevált stratégia a filmrendezők körében: ez a megoldás kivált a modernizmusban lett jelentős, de már a neorealizmusban és a noir klasszikus korszakában is fel-feltünedezett. Az izraeli Omri Givon debütfilmje közvetve ehhez a hagyományhoz kapcsolódik, amikor egy buszon elkövetett merénylet során éktelen testi és lelki sebeket szerző – többek között a szerelmét is elveszítő – fiatal nő útját követi le. A főszereplő, Galia számára a megmentője utáni kutakodás szolgál az önvizsgálat ürügyéül.

Nem csupán a film meséje, de előadásmódja is a modern előzményeket idézi meg, a rendező ugyanis számos, a szubjektív tartalmak feltérképezése céljából az ötvenes–hatvanas években kikísérletezett eszközt hangsúlyosan használ. A film első felében precízen elválasztja egymástól a Galia szubjektumában lévő és az azon kívüli képeket – többször alkalmazva a múltat és a jelent egyazon kompozíción belül megjelenítő, Sjöberg (Julie kisasszony) és Bergman (A nap vége) által kidolgozott flashback-technikát –, a játékidő előrehaladtával azonban már itt-ott egybemosódnak a különböző idősíkok és tudattartalmak. Meglepő, hogy miközben mind nehezebb eligazodni az idősíkok szövevényében, a figurák motivációi és a történetben elfoglalt pozícióik egyre érthetőbbek lesznek. Az időjáték kiváltképpen szép példája – már a film végefelé –, amikor a merénylet képeit és a merényletre egy roncstemetőben visszaemlékező Galiát látjuk párhuzamos és grafikai montázs segítségével. Ezek a pillanatok adják az erejét ennek az amúgy nem különösebben eredeti, a filmtörténeti hagyományhoz nagy alázattal és értően, de korántsem újító módon viszonyuló mozidarabnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10265