KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csillagainkban a hiba

Vajda Judit

The Fault in our Stars – amerikai, 2014. Rendezte: Josh Boone. Írta: John Green regényéből Scott Neustadter és Michael H. Weber. Kép: Ben Richardson. Zene: Mike Mogis és Nate Walcott. Szereplők: Shailene Woodley (Hazel), Ansel Elgort (Gus), Laura Dern (Frannie), Sam Trammell (Michael), Nat Wolff (Isaac). Gyártó: Temple Hill Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 126 perc.

 

Az Életrevalók sikere után a melodráma/dramedy (kevert) műfaján belül nemcsak sorra érkeztek az életigenlő humorral bemutatott haldoklástörténetek vagy súlyos betegséggel folytatott küzdelmet ábrázoló alkotások (A kezelés, Fifti-fifti), de lassan külön csoportot képeznek az alműfajon belül is a súlyos/halálos beteg tinédzserekről szóló művek. A nyugtalanság kora és a Most jó után újabb darab érkezett a témában. A Csillagainkban a hiba már első mondatában leszögezi, hogy nem cukorkába csomagolva kapjuk majd a keserű igazságot. Ám az elbizakodott bejelentést követően a nézőnek rá kell jönnie, hogy ezúttal is másodpercenként 24 kocka hazugságot kapunk (vagy mondjuk 18-at a 24-ből). Az igazság ugyanis ott kezdődik, hogy egy áttétes rákbetegségben szenvedő 17 éves lány, akinek tüdeje jórészt felmondta a szolgálatot és folyamatos kezelésekre szorul, nem úgy néz ki, mint a főszerepet játszó Shailene Woodley – a betegség által megtépázott testnek a könyveredetiben ecsetelt külsőségeiből a filmre mindössze annyi maradt, hogy a Hazel Grace-t alakító színésznő előnytelen apródfrizurát visel.

Pedig a lehetőség adott volt a film alkotói számára, hiszen az alapul szolgáló forrásmű hitelesen jelenítette meg a két egymásba szerető rákos fiatal szomorkás meséjét. A magyarul is megjelent John Green-regény az ifjúsági irodalom utóbbi években népszerűvé váló azon típusába tartozik, amely egyes szám, első személyben mutatja be különleges tinihőse sztoriját. A Meyer-, Lore- és Collins-opusoktól eltérően azonban Green írásának van stílusa, és olyan mondatokat ad kamaszfigurái szájába, amit egy 17-18 éves sosem mondana – kivéve, ha rákos. A szimpatikusan lényeglátó karakterekből szerencsére annyit azért sikerült átörökíteni a mozgóképre is, amennyi elég ahhoz, hogy humorral tompítsa annak amúgy szépen és ízlésesen előadott szentimentalizmusát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11904