KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A válságstáb

Kránicz Bence

Our Brand is Crisis – amerikai, 2015. Rendezte: David Gordon Green. Szereplők: Sandra Bullock, Billy Bob Thornton, Joaquim de Almeida, Zoe Kazan. Forgalmazó: Warner Home. 107 perc.

 

A mérgezett magyar közéletben szinte megnyugtatóan hat az a film, amely érthetően és szórakoztatóan elmagyarázza, hogy a fősodorbeli politikában manapság nemigen maradtak elvek, különösen választási időszakban. A kampánystábok politikai termékeket értékesítenek, legyen szó pártokról, szlogenekről vagy kormányfőjelöltekről. Eszmékről és világnézetről esetleg a győzelem után lehet szó, A válságstáb tanúsága szerint pedig inkább akkor sem.

A politikai kérdésekben gyakran megnyilvánuló George Clooney produceri műhelyében fogant film a 2002-es bolíviai választások eseményeiből, illetve a témáról szóló 2005-ös dokumentumfilmből indul ki, arra húzza rá a több műfajban is népszerű „utolsó meló” sablonját. Jane Bodine-t (Sandra Bullock), a visszavonult kampányfőnököt megkeresik a dél-amerikai országból, hogy segítsen választást nyerni a piacpárti, nyugatbarát jelöltnek. Ahogy az lenni szokott, a kezdeti idegenkedés után belejön a munkába, mi több, riválisa (Billy Bob Thornton) mesterkedései miatt idővel már személyes ügyének érzi a megbízást.

A válságstábból nem sokat tudunk meg Bolíviáról, és politikai szatíraként is jobban működne a film, ha a végjátékban a hősnő cinizmusát nem győzné le mindaddig szunnyadó erkölcsi meggyőződése. A színészi gárda ugyanakkor elsőrangú, különösen a portugál Joaquim de Almeida (Desperado, 24) emlékezetes ravasz elnökjelöltként. David Gordon Green rendezőt pedig munkatempója és stiláris sokszínűsége miatt is az új Steven Soderberghként emlegethetjük: az utóbbi három évben négy nagyjátékfilmet – független művészfilmet és hollywoodi bérmunkát egyaránt – készített, sorozatepizódokról nem is beszélve.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12707