KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Batman Superman ellen: Az igazság hajnala

Andorka György

Batman vs Superman: Dawn of Justice – amerikai, 2016. Rendezte: Zack Snyder. Írta: David S. Goyer, Chris Terrio és Zack Snyder. Kép: Larry Fong. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Ben Affleck (Batman), Henry Cavill (Superman), Jesse Eisenberg (Luthor), Amy Adams (Lois), Gal Gadot (Diana). Gyártó: Warner Bros / DC Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 151 perc.

 

A köztünk élő szuperhősök 21. századi történetei nem csupán a „nehéz istennek lenni” tételét járják körbe, de a go-játékos neurális hálók korában a kontrollvesztés szorongását is allegorizálhatják – szilíciumalapú gazdák háziállatának lenni éppoly aggasztó kilátás, mintha csak kibicek lehetünk a gigászok küzdelmében, égi csendőrök jóságában bízva. Különösen hangsúlyos motívum ez az idei szezonnyitó attrakcióban, ám Snyder filmje, ahol Neil DeGrasse Tyson sorolja az emberiség egó-töréseit Kopernikusztól Supermanig, az idegen ellen „ezüstgolyót” bütykölő Lex Luthor pedig hasonló érveléssel ideologizálja sötét üzelmeit, valójában egy prózaibb nárcisztikus trauma mementója: a Warneré és a DC-é, akiknek ikonikus hőseire egyre fenyegetőbb árnyékot vet a Marvel-szörny terjeszkedő galaxisa.

A pánikreakció azon mérhető le, hogy míg a keresztfilm a klasszikus Universal-horrorok óta általában az életképességüket vesztő mozialakok jussa, itt remek pedigrével bíró tenyészállatokat küldtek egy karámba – épp csak a fajokat tévesztették el: a gothami árvával és a kryptoni lelencfiúval nem lehet egy csettintéssel megoldani ugyanazt, mint Tony Starkék vásznon szinte nulláról felépített csapatával. Snyder olajfestmény-szerű, deszaturált képein mintha két film pörögne egymás mellett, amely leginkább még a – hibái ellenére is ígéretes – Acélember önálló folytatása iránt ébreszt sóvárgást, miközben keresett módon folyik a leendő Justice League-tagok bevezetése a komikus, vértelen gladiátorviadalok rétestésztaként nyúló, megszokott fináléjáig. A Marvel-bravúr ára a franchise-ok mozgásterének feláldozása volt az egységes stúdió-brand oltárán: a DC aduászait egy ensemble-gárda epizodistáivá lefokozó, a padtársról kényszeresen puskázó projekt így közel sem a kozmikus órát beindító ősrobbanás, inkább az (aktuális) vég kezdetét zengő, monumentális lélekharang az eddig külön bejáratú univerzumaikat lakó hősök számára, akik a Bosszúállók lidércfénye után iramodva belevesznek egy csökkenő entrópiájú crossover-metaverzum elsimuló hullámaiba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12717