KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült boldogság

Vajda Judit

La pazza gioia – olasz, 2016. Rendezte: Paolo Virzì. Írta: Francesca Archibugi. Kép: Vladan Radovic. Zene: Carlo Virzì. Szereplők: Valeria Bruni Tedeschi (Beatrice), Micaela Ramazotti (Donatella), Valentina Carnelutti (Dr. Zappa). Gyártó: Lotus Productions / Manny Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 118 perc.

 

Paolo Virzì új filmje a napsütötte Toszkánában játszódik, de a régió ezúttal nem kedélyes gasztrofilm vagy romantikus komédia háttere. Virzì maga is a hely szülötte, több művét is helyezte már oda. Akárcsak a nők világa, amely szintén meghatározó kategória a rendezői életművön belül, legyen az alkotás érzékeny lélekrajz (Caterina a városba megy), vidáman induló, de sötétbe forduló szatíra (Előtted az élet) vagy családi melodráma (Toszkán szépség).

Az Őrült boldogsággal a női filmeken belül a rendező újabb alműfajt fedez fel: az „egy őrült naplója”-filmdrámákét. Két hősnőjét egy családias pszichiátrián kezelik: míg Beatrice régóta az otthon lakója, addig Donatella frissen kerül be. A furcsa páros közötti kölcsönhatás oda vezet, hogy megszöknek az intézetből, és ezzel szó szerint egy őrült road movie kezdődik.

Vannak olyan filmek, amelyeket kínszenvedés végignézni, de utolsó jelenetük annyira jól sikerült, hogy felülír minden korábbit. Ezek közé tartozik az Őrült boldogság is, azzal a különbséggel, hogy itt az utolsó két jelenet az, amit gyönyörűség nézni. Cselekménye legnagyobb részében a film végigrohan a Száll a kakukk fészkére, az Egy hatás alatt álló nő és a Thelma és Louise megidézésén, olyan hosszúságban, amelyből bőven lehetett volna vágni. Ezt az időt főként Beatrice monológjai töltik ki, aki mindenkit idegesít a környezetében – beleértve a nézőt is. A fináléra ráadásul kiderül, hogy valójában Donatella az, akinek katartikusan zárul a története, és érdemesebb lett volna korábban is inkább rá koncentráltuni. Így viszont nem egyértelmű a válasz a kérdésre, érdemes-e végigülni az Őrült boldogság első egy és háromnegyed óráját az utolsó, csodálatos tíz perce kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13045