KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Underworld: Vérözön

Hegedüs Márk Sebestyén

Underworld: Blood Wars – amerikai, 2016. Rendezte: Anna Foerster. Írta: Kyle Ward és Cory Goodman. Kép: Karl Walter Lindenlaub. Zene: Michael Wandmacher. Szereplők: Kate Beckinsale (Selene), Theo James (David), Lara Pulver (Semira), Charles Dance (Thomas), Tobias Menzies (Marius). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

Len Wiseman 2003-as Underworld-ja nekünk, magyar nézőknek leginkább azzal vált emlékezetessé, hogy egyaránt szerephez jutott benne Görög Zita és a hármas metró. A népszerű akcióhorrornak azóta nem kevesebb, mint négy folytatása született, a legfrissebb epizódot, a Vérözönt látva azonban meg kell, hogy állapítsuk, hogy az évek során ez az eredetileg sem túl színvonalas franchise is csak visszafelé volt képes fejlődni. Immár nemcsak a minőség romlott, de az előző részeket ideig-óráig élvezetessé tevő műfaji elemek is a felismerhetetlenségig erodálódtak.

A sorozat nyitódarabja egy eredetinek semmiképp sem nevezhető, de határozottan piacképes műfajkevercset kínált a nézőknek: Wiseman filmje alapvetően a Rómeó és Júlia főbb fordulatait emelte át egy vámpírok és vérfarkasok örökös harcáról szóló történetbe, a románc és a horrormotívumok mellett azonban a Mátrix- és a Penge-filmek stílusát imitáló akciófilmes vonások is kiemelt szerephez jutottak. Ebből az ötödik részre nem maradt más, mint a máz, az öncélú tobzódás a mára divatjamúlt cyber-gótika leginkább közhelyes képeiben. Ezen felül a film nemhogy érzelmeket, de épkézláb motivációkat sem képes felmutatni, a korábban hangsúlyos horrormotívumok, fantasztikus elemek pedig vagy végletesen degenerálódtak, vagy teljességgel háttérbe szorultak (jóllehet a vámpírok érzékenyek a fényre, de soha nem harapnak meg senkit, a vérfarkasok pedig hatékonyabb harcosnak bizonyulnak az átalakulásuk előtt). Az alkotók ráadásul olyan buzgón igyekeztek megágyazni a következő folytatásnak, hogy a 90 perces játékidő végére gyakorlatilag semmivel nem kerülünk közelebb az expozícióban felállított konfliktusok megoldásához. Igaz, egy ilyen ihlettelen filmnél ezért már végképp felesleges reklamálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13047