KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A falu

Köves Gábor

 

M. Nigh Shyamalan olyan zavarba ejtő magabiztossággal tálalja fel a semmit, hogy utólag komoly kételyeink támadnak: talán éppen akkor néztünk volna félre, amikor a nagybetűs lényeg átsuhant a vászon fehérjén, s lehetséges, hogy mégsem ok nélkül lépked fel hősünk a dobogó legmagasabb fokára és veszi át saját magától az aranyat?! Shyamalan-ra ráaggatták már az összes kötelező jelzőt, feszültség-teremtő képességét Hitchcockéhoz, fantáziáját, mítoszteremtő erejét Spielbergéhez hasonlították, s miközben ezek valóban létező erényei a rendezőnek és A faluban is tetten érhetők, a varázscilinderből ezúttal csak egy igen csenevész nyulat sikerült előhúzni. Mivel hozzászoktunk, hogy Shyamalan a végjátékban veti be az egész addigi történetét más megvilágításba helyező csattanót, akarva-akaratlanul is kombinálni kezdünk, mintha nem is egy fantasztikus mesével, hanem valamiféle furmányos feladvánnyal lenne dolgunk. Egy külvilágtól elzárt falusi közösségben járunk valamikor az 1800-as évek vége felé, melynek határain túl félelmetes lények laknak, akikkel a falu elöljárói szövetséget kötöttek, amely előírja, hogy a lakók háborítatlanságukért cserébe sosem merészkedhetnek a falut körülvevő, szörnyek lakta erdőbe. Mint minden Shyamalan-filmben, a helyszín most is külön életet él, mint ahogy a láthatatlan külső erők egyre fenyegetőbb jelenléte is a rendező védjegyének számít. A régi patronok nagyjából a film feléig tartanak ki, mikor is vészesen sokasodni kezdenek az öncélúan lassú, sejtelmesnek szánt kameramozgások, s megindul a nagy elterelő hadművelet, amely az amúgy már régóta sejthető slusszpoén elodázását szolgálja. Úgy tűnik, Shyamalan a rossz irányból, a külsőségek felől közelít a fentebb említett rendező-ikonok által elért babérok felé: odáig megy, hogy Hitchcockhoz hasonlóan ő is ajándékoz magának egy apró jelenést a saját filmjében, ezzel azonban csak azt a régi gyanúnkat erősíti, hogy ez a király bizony meztelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1611