KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Horrorra akadva

Kovács Marcell

 

Igazán nem mondhatjuk, hogy a könnyed kikapcsolódást kereső mozinéző teljesíthetetlen követelményeket támasztana egy szerény, különösebb ambícióktól szemmel láthatóan mentes paródiával szemben. Fontos, hogy a karikatúrák rögtön felismerhetőek legyenek, jópofa szereplőkre van ezen kívül szükség, meg másfél órán keresztül többé-kevésbé kitartó lendületre. És nem árt, ha időnként nevetni lehet.

A hollywoodi feketék második vonalában tüsténkedő öt Wayans fivérből három által jegyzett produkció a kívánalmak közül sajnos csak az elsőnek képes maradéktalanul megfelelni, de az is inkább válik kárára, mint előnyére.

A Sikoly és a Tudom, mit tettél tavaly nyáron sztoriját vegyítő cselekményhez humorban a feka vígjátékok, a Farrelly-féle hasmenéses stílus és kisebb mértékben a ZuckerAbrahamsZucker klasszikus iskola gegjei társulnak. Hogy a kifinomult szellemesség kimaradt az összetevők közül, még egyáltalán nem jelentene problémát, a saját, önálló világ hiánya már annál inkább. A Mátrixszal előhozakodni egy tini-horror paródiában pedig szerintem kifejezetten kínos.

A Nyasgem című ötletes első rendezésében a hetvenes évek fekete-krimijeivel viccelődő Keenen Ivory Wayans most semmit sem bízott a véletlenre: nyilvánvaló témából nyilvánvaló eszközökkel készített egy nyilván sikeres vígjátékot, hiszen a Miramax már gyártja is a folytatást. Csakhogy a Sikoly típusú filmek éppen arról szóltak, hogy a horrorfilm, közelebbről a nyolcvanas években divatos, riadt tizenéveseket gyilkolászó slasher alműfaj sablonjait ironikusan, sok idézőjellel hasznosították újra. Amikor a Horrorra akadva kifigurázza ezt a vonulatot, egy már kész paródiát parodizál tehát, a könnyed kikapcsolódás helyett unottan bambuló nézőben felvetve ezzel a kérdést: minek?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3129