KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Afodrásznő férje

Bikácsy Gergely

 

Vigyázni kell az ítéletekkel, s skatulyákkal. Patrice Leconte neve a két legigényesebb francia filmlexikonban nem is szerepel, rosszízlésű, harsány és ostoba vígjátékok olcsó iparosának tekintették. Pedig már legutóbb, a Monsieur Hire vetítésekor meggyőződhettünk, hogy kiváló stílusérzéke van, „érzi” a ritmust, s a puszta történet mögött más is érdekli.

A fodrásznő sem a lexikonírókat igazolja. Leconte legújabb filmje különös, bizarrul szép munka. Novellányi története sincs, az is szándékoltan kimódolt. Egy férfi olthatatlanul szerelmes a fodrásznőjébe. Már tizenkét éves gyerekként szerelmes volt egy másikba. Apja akkor felpofozta, mert a „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre azt válaszolta, „egy fodrásznő férje”. S (mint az álmokban) az lett. Ez a Don Quijote-küllemű, holdkórosan nemes vonású férfi boldog. Mások pénzt szereznek vagy híressé válnak, lázadnak vagy robotolnak, ő a fodrászműhelyben ül, s ha csak ránéz fiatal feleségére, már elönti a gyönyör. A filmben néhány megmagyarázatlan, furcsa apróság igazán jó, s persze a rendező is tudja ezt. Már a főcím alatt erotikus arab zene hallik, a filmben aztán hősünk teszi fel többször is lemezjátszójára, vagy indítja el magnóján e muzsikát. Táncol is rá, sőt vendégeivel is meghallgattatja. Miért? Talán egy gyerekkori egyiptomi kirándulás emléke? Sohasem tudjuk meg. Ne is kutassuk. Ennél nagyobb, életreszóló titkok értelmét is hiába kutatnánk, például, hogy miért is A Fodrásznő az egyetlen vérforraló és „érte élni-halni érdemes” nő a számára. Talán, amikor tizenkét éves korunkban remegő izgalommal a karfára könyököltünk, vagy fölénk hajolva beszívtuk illatát, akkor még tudtuk. Truffaut-nak mindenesetre tetszene ez a film, mely amúgyis kicsit rokona az ő néhány munkájának, de furcsább, szabálytalanabb, kevésbé megszerkesztett. Töredéknek hat. Kamasz-epizódnak. Ez a legnagyobb értéke, s persze Jean Rochefort játéka. „A fodrásznő nemsokára jön” – mondja üdvözült mosollyal, már imádottja halála után. Ki tudja miért, boldogan elhisszük mi is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4097