KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Háttér

Fekete Mozgó

Sirály Gergely

 

A Mátra helyén, az Erzsébet körúton megnyílt az átalakított Örökmozgó, a Filmintézet mozija.

Az új moziról, az Intézet munkájáról kérdezzük Kövesdy Gábort.

– Amikor ránkzúdult a kommersz-filmek áradata, mi itt a Filmintézetben úgy tippeltünk, hogy egy-két évig a közönség túlnyomó részét magával fogja ragadni. így is történt, a magyar nézők kilencven százaléka manapság kommerszfilmre vált jegyet. Ez abnormálisán magas arány, még a nyugat-európaihoz képest is. Ám számíthatunk arra, hogy a kommersz hullám előbb-utóbb levonul, és a rétegigény újra előhozza a művészfilmet.

Melyik rétegre gondolsz? Mert példának okáért az én nemzedékem, a huszonévesek korosztálya – ahogy azt Bikácsy Gergely a Magyar Nemzetben szigorúan szemünkre is vetette elfordult a mozitól.

– Mi, harmincasok sem a moziban éltük át nagy filmélményeinket, hanem a filmklubokban. A baj inkább az, hogy ma már a gimnazisták, egyetemisták sem érnek rá, hogy filmeket nézzenek. Mi valamilyen csoda folytán ráértünk. Pedig mi is tanultunk, fociztunk, szórakoztunk, de a filmeket eszünkbe sem jutott kihagyni az életünkből. Akkoriban a társaságban illett tudni, hogy ki az a Pasolini, és mit csinált. És mert Pasolinit, Godard-t nem vetítették a mozikban, jártunk a Filmmúzeumba meg a filmklubokba. Ma már erre sincs lehetőség, a filmklubok száma évente 30–40 százalékkal csökken. Ha nincs filmklub, nem teremtődik újra a filmértő réteg, de ha nincs közönség, minek a filmklub. Ördögi kör.

Mit tehet ez ellen a Filmintézet?

– Mindenekelőtt klasszikus filmeket kínál. A Filmintézettől kikölcsönözhetőek a filmművészet jeles darabjai. Jönnek és viszik a filmeket, de a helyzet azért egyre sanyarúbb. A kópiák jó része vetíthetetlen, legalább húsz éve forgalomban vannak, tönkrementek. Godard Weekendjéből például egyetlen kópia van, eredetileg kétórás volt, most csak egy óra negyven perces, sokat kivágtak belőle az évek alatt, karcos lett, a perforáció töredezett, a gép nem tudja tekerni. Pénzünk alig van a felújításra, évente csak 30–40 filmet tudunk rendbehozni.

A szponzorok nemigen tolonganak. Ezért aztán nagyon körültekintően kell gazdálkodnunk. Ha lehet, igyekszünk „filmcsomagokat” venni. Nemrég vásároltunk „nagyban”, kedvező áron, hét Buñuel-filmet. Az elmúlt két évben 15-20 filmet sikerült ilyen kedvezményesen beszereznünk.

Segítenek-e, valamilyen kölcsönösségi alapon, a külföldi filmintézetek?

– Igyekszünk jó kapcsolatot teremteni velük, az Örökmozgó enélkül nem is létezhetne. Két éve már, hogy a Mátra a miénk, amióta bérbeadtuk a Filmmúzeumot, s Broadway lett...

Fájt is érte a szívünk...

Nekünk is, de a világon sehol sincs 600 személyes filmmúzeum. A berlini 150, a bécsi 120, a londoni 280 személyes, és ezek is többnyire félházzal mennek. Az Örökmozgó általában tömve van, mert a filmművészet klasszikusait a maguk idején nekünk nem volt szerencsénk látni. Igyekszünk behozni a lemaradást. Ugyanakkor nem múzeumot, nem filmskanzent szeretnénk. Állandóan lesznek új filmek is. Az Intézet nyilvános forgalmazásra megvásárol kortárs filmeket. Ebből a kínálatból az Örökmozgó minden hónapban bemutat egyet. Decemberben vetítjük Jarmusch Mystery Train-jét, januárban Makavejev Sweet movie-ját.

A külföldi kapcsolat, az archívumközi csere révén folytatódhatnak majd a kortárs sorozatok is, olyasformán, ahogy idén a brüsszeliek segítségével bemutattuk a mai belga filmművészetet, vagy ahogy a berlini filmmúzeum kortárs művészfilm válogatását közreadtuk. Emellett persze lesznek retrospektív sorozatok is: Kuroszava-, Polanski-széria... Ilyenkor is segítségünkre lehetnek más intézetek, archívumok. A Warhol-összeállításnál például a New York-i Museum of Modern Art segített.

A külföldi intézetek is kapnak tőletek magyar filmeket?

Igen, már évek óta. Európa majd’ minden intézetével kapcsolatban állunk. A FIAF (Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége) engedélyezi, hogy évente meghatározott számban, az intézetek saját mozijaikban vetíthetnek olyan filmeket, melyeknek egyébként nincs teljes kereskedelmi joga. Ezeket a filmeket a világ filmarchívumai, különböző alapítványok és kultúrintézetek segítségével, jórészt egymástól szerzik be.

A kényelmetlen és csúnyácska Mátra mozira az átalakítás után rá sem lehet ismerni.

Valóban, igyekeztünk a filmek köré egy kicsit erőteljesebb aurát teremteni. Teljesen fekete a moziterem, a falak, a székek is. Az egész mozinak van valami kellemes, underground hangulata, a berlini, amszterdami filmmúzeumok légkörét idézve. A Katalizátor Iroda segítségével kialakítottunk egy könyves kávézót, amelyben könyvek, irodalmi folyóiratok vásárolhatók, mellé kávé, sütemény. A Newport lemezbolttal közösen jazz-lemezeket árusítunk. Koncerteket is rendezünk szombatonként, érdekes előadókat kérünk fel... szóval, aki a filmért jön be, lehet, hogy vesz egy lemezt, aki a zenéért, talán ittmarad egy film kedvéért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4270