KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mielőtt felkel a nap…

Hirsch Tibor

Nagy dolog volna, ha a hatvanas évek értékeit mai tizenévesek fedeznék föl, nem nosztalgiából, hanem csak mert eljött a pillanat. Az sem volna baj, ha a hetvenes évek válna hasonló értékforrássá: kicsit komorabb, riadtabb évtized ugyan, de emiatt valamivel szelídebb is. Ez az a korszak, amikor a stoppos és inter-rail-es fiatalok igazán nyugodtan utazgathattak, nem botlottak mindenütt diáktüntetésekbe, politizáló sorstársakba, nem csábították őket vad szekták és kommunák, beengedték őket Európa majd minden országába, és ki is engedték, onnan is, ahonnan addig nem, például Magyarországról. Akik akkor utaztak, tiszta fehér tornacipőben, hátukon a megfizethetően kényelmes keretes hátizsákkal, általában hazaértek tanévkezdésre, és eszük ágában sem volt megszakítani a kapcsolatot a szülői házzal.

Richard Linklater filmje a jelenben játszódik, mégis egy darab hetvenes évek. Amerikai fiú és francia lány Budapestről jövet megismerkednek a vonaton, és Bécsben töltenek egy délutánt, egy estét, egy éjszakát. Azután elköszönnek.

Nehéz megfejteni, miért jó nézni ezt a filmet, sőt, hogy miért nézhető egyáltalán. Hiszen tüntetően filmszerűtlen, ha ez a szó egyáltalán jelent még valamit. Csúcspontja, kibomló cselekménye nincs. Izgalmas látvány benne csak annyi, amennyi évek múlva egy utazásból megmarad. A séta-epizódok szándékosan úgy vannak sorba rakva, hogy felcserélhetőek, tehát utólag keverhetőek legyenek. Fiú és lány ezen kívül annyit beszélnek, hogy az színházban is sok volna. Pontosabban éppen annyit, amennyi a megismerkedéshez, a szerelemhez, a szerelem tudatosításához a valóságban kell. Még pontosabban: ennyi beszéd kellett, abban a bizonyos csendes és bátortalan évtizedben, amikor a tizenévesek nem szemvillanásokból értették meg egymást, hanem abból, hogy hosszan meséltek a gyermekkorukról. Íme az újmódi minimál-mozi, az ártatlanság jegyében.

Párizs, Bécs, Budapest, New York. A biztonságos ifjúsági utazás lazán kijelölt, egységes civilizációjú territóriuma. Megtisztelő, hogy belevettek bennünket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=889