KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mindenképpen talán

Forgács Nóra Kinga

Definitely, Maybe – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Adam Brooks. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Clint Mansell. Szereplők: Ryan Reynolds (Will Hayes), Isla Fisher (April), Elizabeth Banks (Emily), Rachel Weisz (Summer), Abigail Breslin (Maya), Kevin Kline (Hampton Roth). Gyártó: Universal Pictures / Working Title Films. Forgalmazó: UIP – Duna Film. Feliratos. 111 perc.

 

Will Hayes túl szimpatikus manhattani pasi, félig kidobozolt ingóságokkal, elegáns melegítőben. Nem a szebb kilátás reményében költözik, hanem mert sajnos válófélben van. A helyzet anamnézisért kiált, és Will kislánya, Maya vállalja magára a terapeuta szerepét. Töviről hegyire kikérdezi a bohó legényévek három nőhöz és Bill Clintonhoz fűződő kusza románcainak történetét, hogy kinyomozza, ki lopta el a happyendet.

A filmet forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyző Adam Brooks a banális alaphelyzetből kellemes száz percet kerekít. Egyszerű, de meglepően működőképes karaktereket skiccel fel néhány vonással, a helyzeteket gondosabban dolgozza ki, és mindig pontosan kiszámított (bár eltérő színvonalú) poénokkal operál, az iróniától addig a felszabadító pillanatig, mikor a dobozos kínai kaja a „volt” szó jelentéséről elmélkedő Clinton arcán landol. Teszi mindezt a jól bevált recept alapján – Brooks még azon sem merengett túl sokáig, milyen helyi színezetet adjon a szerelmi bonyodalmak örök témájának, hiszen napjainkban kézenfekvő megoldás egy retro elnökválasztási kampány. Az egyetlen komolyabb kunszt az önreflexióra tett kísérlet: a szerelmi sztori egy játékos szerelmi krimi köntösébe bújik, a múlt új olvasatának eredménye lesz a jelenbeli boldog befejezés – ami ugyan csavar egyet az elbeszélésmódon és az időszerkezeten, de a reveláció elmarad.

Adam Brooks tető alá hozott egy intelligens, középfajú romantikus komédiát. Ha kicsit szigorúbb önmagához, akkor kihagy néhány leforgatott jelenetet, hogy javítson a tempón és a szerkezet ívén. Ám az olyan megtartott szcénák miatt, mint a fogadással egybekötött cigiszívó verseny, a Mindenképpen talán ajánlott látnivaló a könnyed, de okos szórakozásra vágyóknak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9363