KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Halott férfi nem hord zakót

Klág Dávid

Dead Man Don’t Wear Plaid – amerikai, 1982. Rendezte: Carl Reiner. Szereplők: Steve Martin, Rachel Ward, Carl Reiner. Forgalmazó: Budapest Film. 85 perc.

 

Mielőtt Carl Reinert az ezredforduló közönsége az Ocean's-trilógia legkorosabb simliseként újra felfedezte volna magának, nemcsak eredeti vígjátékrendező volt a poszt-Mel Brooks-korszakban, de elindította az akkori legnépszerűbb komikus, Steve Martin karrierjét a saját komédia-trilógiájával.

Reiner három igazán maradandó filmjéből (A pacák, Halott férfi nem hord zakót, Agyban nagy) az első még a sztárról szólt: Martin nemcsak a forgatókönyvet írta, hanem ez volt az első főszerepe is. A Halott férfi... viszont már nem csak a stand-up komikust akarta a középpontba állítani, hanem Reiner kiváló kísérletező kedvét is. A film ugyanis egy film noir paródia/hommage, az olyan brooksi zsánerviccekkel ellentétben, mint a Fényes nyergek vagy az Ifjú Frankenstein, nem csak szóban, hanem konkrét részletekkel is tiszteletet tesz a fekete műfaj előtt – Reiner nem átall a klasszikus noiroktól egy az egyben filmjeleneteket átemelni.

És így történhet meg 12 évvel a Forrest Gump híradó-revizionizmusa előtt, hogy Steve Martin golyót kap Alan Laddtől, telefont Humphrey Bogarttól, kosarat Veronica Lake-től, penészes pirítóst Bette Davistől és unalmas utazópartnert Cary Grant személyében. Ugyan az átmenetek legtöbbször megmosolyogtatóak (Reiner az ilyen részeknél túl sokat él a jellegtelen közelikkel), a sok toldozás-foldozás ellenére a Halott férfi... egyszerre sikeres mint kísérlet és tisztelgés: a szkript hozza a kifordított keménykötésű dialógokat és a szándékoltan zavaros és indokolatlan történetvezetést, karrierjük utolsó filmjében Rózsa Miklós és Edith Head pedigréjükhöz híven szállítják a noir borzongató zenéjét és extravagáns ruháit, Carl Reiner pedig nem csak biztos kézzel fogja össze az egészet szórakoztató zűrzavarrá, de a filmtörténet legviccesebb Erich von Stroheim/náci ezredes-imitációjával személyesen is meghajol a legjobbak előtt.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9398