KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Coco Chanel

Alföldi Nóra

Coco avant Chanel – francia, 2009. Rendezte: Anne Fontaine. Írta: Edmonde Charles-Roux. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Audrey Tautou (Gabrielle 'Coco' Chanel), Benoît Poelvoorde (Étienne Balsan), Alessandro Nivola (Arthur 'Boy' Capel), Marie Gillain (Adrienne Chanel), Emmanuelle Devos (Emilienne d'Alençon). Gyártó: Canal+ / CinéCinéma / France 2 / Warner Bros. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 105 perc.

 

Mióta az Ördög Pradat visel bebizonyította a filmgyártóknak, a mozivászon alkalmas arra, hogy kifutóként vagy kirakatként funkcionáljon, a könnyed kikapcsolódásra vágyó nőket megcélzó művek nem létezhetnek a legnívósabb divattervezők kreálmányainak felvonultatása nélkül. Ehhez a trendhez lazán kapcsolódik a 20. század egyik legnagyobb hatású asszonya, Coco Chanel életéről regélő film-áradat, melyből 2008-2009-es évre olyan mennyiségűt irányozott elő a filmipar, hogy Karl Lagerfeld fekete bőrbe bújtatott keze nem győz majd kosztümraktárak ajtaján kilincselni.

„Az igazi elegancia titka az egyszerűség” – hangzott el az aranymondás a modern nő külsejét megteremtő, kérlelhetetlen személyiségével pedig minden elit-szipirtyónak mintát szolgáló nagyasszony szájából, aki kihajítván a ruhaiparból a kecsesen tekeredő szecessziós vonalakat, fűzőt és minden egyebet, mi gúsba kötötte a női testet, 1971-ben bekövetkező haláláig elérte, hogy neve egyet jelentsen a luxussal, eredetileg olcsó anyagokból készült kosztümjeit mára a tőzsdén jegyezzék. A rendezőnő Anne Fontaine tartja magát alanyának bölcs mondásához, filmje 1914-ig dolgozza fel az árvaként nevelkedő előbb mezei varrónő, majd önmagát dúsgazdag playboyok kegytárgyaiként kiteljesítő divatkirálynő életét. Filmjének koncepciója egyszerű mint a répanadrág: leányálmokról mesél nőknek, impozáns kosztümöket felvonultató, pontban deréktájtól szürkés szerelmi melodrámává szűkülő darab, s mivel tárgya egy karizmatikus alkotó díva, a tucattörténetet szolidan közbeiktatott, a chanel-i formavilág eredetét fejtegető motívumok díszítik. Fontaine kissé bátortalanul kezeli ezt az artisztikus vonulatot, holott ha valami megkülönböztette volna a művet a délutáni könnyfacsaró matinéktól az épp ennek bővebb fejtegetése lett volna. A Coco Chanel ennek ellenére kellemes, a Belle Époque púderszagát árasztó darab – a Chanel5-ot ne is keressük, az más alapanyagból készül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9817