KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Spagetti-western kollekció 2.

Nagy V. Gergő

A halál csöndje (Il grande silenzio) – francia–olasz, 1968. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Jean Louis Trintignant, Klaus Kinski. 101 perc.Egy kincskereső Mexikóban (Vamos a matar, companeros) – német–spanyol–olasz, 1970. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Franco Nero, Fernando Rey. 110 perc.

Viva Django – olasz, 1968. Rendezte: Ferdinando Baldi. Szereplők: Terence Hill, Gina Lollobrigida. 86 perc. Forgalmazó: Ultrafilm

A spagetti-western majd’ hatszáz filmet számláló, tekintélyes korpuszából esetleges válogatást nyújt az Ultrafilm kiadó második kollekciója. A gyűjtemény változó hangfekvésű és minőségű munkákat állít egymás mellé.

Sergio Corbucci két évvel és hat rendezéssel a Django után készítette el legkomorabb és talán legjobb filmjét. A halál csöndje a műfaj jéghideg, kegyetlen remekműve; végletekig pesszimista, rendhagyó mozi. Nyugodt ritmusú, havas western; vakítóan fehér, időtlenséget sugárzó totálképekkel, illetve baljós, kontrasztos belsőkben, már-már rémálomszerű atmoszférát teremtve meséli reménytelen történetét a kizsákmányolt banditák és a hatalom perverz urainak konfliktusáról. Corbucci a műfaj értékrendjének kifordításában és az erőszak ábrázolásában a szélsőségekig megy el, ráadásul példátlanul kiábrándító zárlatot prezentál: néma, kísértetszerű főhőse (Jean Louis Trintignant) tehetetlennek bizonyul Klaus Kinski cinikus és szadista bérgyilkosával szemben.

Nem nehéz látni a kapitalizmus heveny gyűlöletét A halál csöndjében, és az újbalos szellemiség kitetszik Corbucci Egy kincskereső Mexikóban című filmjéből is. A vígjátéki hangoltságú, burleszk-elemekkel dúsított darab főhőse az elvtelen svéd kalandor (Franco Nero), aki a nagy kincs reményében és egy bárgyú katona (Thomas Milian) társaságában próbál segíteni a mexikói forradalom ügyén, hogy aztán nagyvilági léhaságát idővel bajtársiasságra cserélje. A politikai felhangok és az erőszakos jelenetek csak másodlagosak, Corbucci mozija buddy-filmként működik igazán – legfőbb attrakciója pedig a bizarr ábrázatú Jack Palance a marihuána-kedvelő, madárbarát bérgyilkos hálás szerepében.

Szintén az antagonista karakteréhez kötődnek az emlékezetes momentumok a Ferdinando Baldi rendezte Viva Djangóban, amely a Corbucci leghíresebb munkáját jelentő Django előzményeit tárgyalja. Terrence Hill szikár bosszúhadjárata a felesége elvesztése után fordulatos ugyan, ám a hatalommániás kiskirályt nagy átéléssel hozó Horst Frank jelenlétén és néhány, már a műfaj későbbi paródiáit előlegző, elrajzolt bunyón túl nem sok érdekességgel szolgál.

Extrák: Az interjúk, galériák és kimaradt jelenetek közt két – pocsék minőségben tálalt – bónuszfilm is helyet kapott. Az isten fegyverében Lee Van Cleef két szerepet is játszik, először papot, majd a már halott pap bosszúvágyó bátyját, és egy bizarr flashbackban önmagával beszélget. Végig a camp határán járó, ám egyedi, különös film: sem ez, sem az egykoron nagy sikerű, üdítően primitív A halál lovasa nem érdemelte ki, hogy ilyen verzióban jelenjen meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10069