KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A robot és Frank

Pápai Zsolt

Robot and Frank – amerikai, 2012. Rendezte: Jake Schreier. Szereplők: Frank Langella, Susan Sarandon, Liv Tyler. Forgalmazó: SPHE. 85 perc.

Jó érzés látni, hogy a kortárs amerikai független direktorok a mai napig képesek előhúzni meglepő ötleteket a sifonérból. Lassan negyedszázada, hogy halálos ölelésbe vonta őket Hollywood, de még mindig élnek és virulnak.

A robot és Frank a legfrissebb bizonyítéka ennek. A közeli jövőben járunk: Frank, a kivénhedt betörő egy kisvárostól nem messze, erdőszéli házikójában tengeti magányos hétköznapjait, csak fia látogatásai mozdítják ki az egyhangúságból. A fiú egy nap emberformájú robottal állít be, hogy az segítsen apjának a háztartásban. Frank tiltakozik, de nincs apelláta: a robot marad.

A címszereplők minden szempontból egymás ellentétei. Az egyik a múlt része, a másik a jövőé, az egyik valamikor híres, az emlékeiben élő idős ember, a másik nevenincs, friss fejlesztésű gép. Mégis összebarátkoznak: a robot társaságában Frank kivirágzik, újraéli ifjúságát, sőt aktívabb lesz, mint valaha volt.

A debütáns Jake Schreier rendező sikerrel kapcsolja össze az amerikai indie-k körében becsesnek számító realista hangoltságot és az emberközi (gyakran családi) kapcsolatok feltárása iránti elkötelezettséget a legnépszerűbb hollywoodi műfajok elemeivel. A robot és Frank csupa paradoxon: egyszerre kisrealista sci-fi és drámai komédia, izgalmakkal és nyomozással, no meg némi romantikával erősítve. A suspense-t a caper-szál biztosítja, a romantikát a Frank és a kisváros könyvtárosnője között bontakozó kapcsolat hozza be a sztoriba, de Schreier direktor erejéből még generációs konfliktusok bemutatására is futja.

Nehezen hihető, de mindez így együtt kiad egy működőképes mozit, amelyben a különböző műfaji elemek nemhogy kioltanák, de erősítik egymást. A titok talán az, hogy egyik műfaji vagy hatástechnikai összetevőből sincs sok a filmben, éppen csak annyi van mindegyikből, amennyi a néző érdeklődésének felkeltéséhez és fenntartásához elegendő ugyan, de a maradéktalan kielégüléséhez kevés. A visszafogott stílus, a decens humor és a színészek eszköztelen játéka erősíti a pozitív összhatást: sokadszorra bizonyosodik be, hogy Frank Langella sajnálatosan alulértékelt színész. Formanyelvi szempontból ugyan kevéssé izgalmas a film, de akad benne néhány emlékezetes kép. A legszebb, amikor a két címszereplő a múltnélküliségben egymásra talál: a végig emlékezetkieséseivel küzdő Frank a robot kérésére törli annak memóriáját, amit csak úgy tud megtenni, hogy közben átöleli őt.

A történet elővezetése során a rendező ki-kikacsint a 2001: Űrodüsszeiára, miközben a Kubrickot oly mélyen foglalkoztató Pinokkió-mesét dolgozza át. A robot és Frank amatőr Kubrick-film, amelyben van szív.

Extrák: Audiókommentár a rendező és Christopher D. Ford forgatókönyvíró közreműködésével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11356