KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Augusztus Oklahomában

Vajda Judit

August: Osage County – amerikai, 2013. Rendezte: John Wells. Írta: Tracy Letts. Kép: Adriano Goldman. Zene: Gustavo Santaolalla. Szereplők: Meryl Streep (Violet), Julia Roberts (Barbara), Julianne Nicholson (Ivy), Ewan McGregor (Bill), Juliette Lewis (Karen). Gyártó: Jean Doumanian Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 130 perc.

A Gyilkos Joe után Tracy Letts újabb darabját adaptálták vászonra: a magyar színházakban is játszott Augusztus Oklahomában szintén a „család ellen nincs orvosság” témára adott variáció, s habár elsőre posztmodernül kevert műfajú dramedynek tűnik, az előbbi adaptációhoz hasonlóan több ponton is fekete komédiába torkollik. A saját korábbi művön kívül azonban a dráma némely motívumaival az olyan klasszikusokra is emlékeztet, mint a Hosszú út az éjszakába Eugene O’Neilltől (alkoholista apa, drogfüggő anya, problémás gyerekek) vagy Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőnje (családi dzsembori kipattanó titkokkal), csak eleinte sokkal könnyedebb a hangvétel – hogy a végére szinte észrevétlenül váljon mind komorabbá a tónus.

Annak ellenére, hogy az Augusztus Oklahomábannak az eredeti szerző maga írta a forgatókönyvét, nem egy túlbeszélt, statikus, „lefényképezett színház” jellegű produkció született. Az alkotók egyrészt több külső helyszín beiktatásával törnek ki a négy fal közül (egy patinás középnyugati családi ház a fő helyszín), másrészt olyan szép vizuális megoldásokkal vonják el a figyelmet a szózuhatagról, mint egy három osztatú tükör elhelyezése a háttérben vagy egy gyönyörűen fényképezett madárraj. A mű ráadásul – szövegcentrikussága ellenére – saját magába kódolva is rejt némi dinamizmust, hiszen a játékidő nagy részében az egyik kulcsfigura, a gyógyszerfüggő, gyógyulófélben lévő rákos mátriárka kiszámíthatatlansága diktálja a ritmust. Abban viszont teljes mértékben követi a film a drámaadaptációk hagyományát, hogy remekebbnél remekebb színészi alakításokra ad lehetőséget, mellyel természetesen élnek is a rutinos játszók. Ennek köszönhetően az ismerős és már sokszor tárgyalt témák („a rokonság eltéphetetlen kötelék”; „a család olyan csapda, amiből nincs menekvés”) ezúttal is megrázó erővel kavarják fel a nézőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11637