KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Jenkik

Kránicz Bence

Yanks – angol–amerikai, 1979. Rendezte: John Schlesinger. Szereplők: Richard Gere, Lisa Eichhorn, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: MGM-UA. 138 perc.

Noha senkinek nem az ő neve ugrik be elsőként, ha a hatvanas évek brit újfilmjei kerülnek szóba, John Schlesinger a free cinema meghatározó alkotójaként vált ismertté. Politikusabb és társadalmi ügyekben elkötelezettebb pályatársainál, Reisznél vagy Richardsonnál azonban sokkal jobban boldogult a tengerentúlon, új-hollywoodi sikerfilmjei pedig anyagi lehetőséget teremtettek számára, hogy rendre visszatérjen forgatni Angliába. Ebben a tekintetben az Éjféli cowboy-t követő Átkozott vasárnap és a Maraton életre-halálra után készített Jenkik is a rendező szívügyének számított, ez utóbbi film ráadásul Schlesinger nemzedékének fontos tapasztalatát, a II. világháború alatt a szigetországban állomásozó amerikai katonák és a helyiek kényszerű együttélését dolgozza fel.

A jenki Matt (Richard Gere) és a brit Jean (Lisa Eichhorn) szerelméről szóló történet az egyébként sem újító szelleméről híres rendező kezei között régimódi, a klasszikus Hollywood háborús melodrámáit idéző filmmé formálódik, melynek érdekessége elsősorban abban áll, ahogyan a műfaj nemes hagyományait betartva a történelmi valóság kevésbé fennkölt, ebben a zsánerközegben finoman szubverzívnek ható részleteit is megmutatja. A kulcsszó az átmenetiség: a frontra vonult férfiak nélkül élő angol nők és a könnyű kalandokat kereső amerikai katonák egyaránt tisztában vannak vele, hogy a kialakuló kapcsolatok nem tarthatnak sokáig, az érzelmeknek viszont nem lehet gátat szabni. Van, aki higgadtan, támogatást keresve bonyolódik bele egy viszonyba, mások a holnappal nem gondolva összeházasodnak. Hőseink sem maradhatnak együtt, csak a viszontlátás esélyét harcolhatják ki maguknak. Emiatt a happy end sem kézenfekvő, sőt, a pályaudvaron tolongó, a hazainduló katonáktól ki tudja, mit remélő asszonyok képe némi szatirikus élt is kölcsönöz a bő lére eresztett, míves, mára kissé porosnak ható mozidarabnak.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12168