KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Picasso kalandjai

Soós Tamás Dénes

Picassos äventyr – svéd, 1978. Rendezte: Tage Danielsson. Szereplők: Gösta Ekman Jr., Hans Alfredson, Lena Olin. Forgalmazó: Annex Total. 110 perc.

A film, melynek anarchikus pimaszságára, lázálomszerű abszurditására Mel Brooks csak törekedni tudott – Woody Allen hasonló tőről metszett időskori estikéjét, az Éjfél Párizsban-t pedig nem is érdemes egy lapon emlegetni vele. A Picasso kalandjai lassan félszázados, de filmélményként továbbra is üdít – még ha nem is olyan genial, mint magyarországi kultusza tartja róla. Titka, hogy a Chaplin Diktátorára emlékeztető tabudöntögető hangnem ügyesen keveredik benne a Marx fivérek-féle őrült bohózattal. Tage Danielsson, Hans Alfredson és Gösta Ekman (a némafilmsztár unokája) Picasso életét „művészburleszkként” dolgozta fel, az életrajzot csupán ugródeszkának használva, amelyről a századelő bohém művészvilágának szatírájától egészen az alkotásból árucikket gyártó művészetipar kritikájáig jutottak el.

A Picasso kalandjai biopic-paródiának is elsőrangú. Az életrajzi filmek túl kompakt karakterjellemzése, hamis díszletvilága, vagy a zseni különlegesnek mondott, valójában banális hétköznapjai – mind-mind humoros riposztot kap. Ahogy a (korabeli) nemzeti sztereotípiák is: a spanyolul, angolul, németül, franciául stb. megszólaló színészek a nemzetiségre jellemző, humoros halandzsanyelven beszélnek (szinkron és felirat nélkül), de nem a félreértések, hanem az emberi kommunikáció nehézségének komédiáját játsszák. A legjobban az amerikaiaknak szúrnak oda, akiknél a harmincas években nem alkohol-, hanem művészettilalmat vezetnek be – a New Yorkba keveredő Picasso illegális csehókban ad túl a képein, mivel a művészet az amerikaiak szerint öl, butít és nyomorba dönt (különösen találó a szatíra, ha hozzáfűzzük: a 92 percesre kurtított amerikai verzióból az egész epizódot kicenzúrázták).

A gegek színvonala ugyan ingadozik, de a gyenge szó- („Toklas, be talkless”) és a túl száraz favicceket rendre feledteti, ahogy a svéd Monty Pythonok polgárt pukkasztanak, még ha esetünkben művészekről is van szó. A művészettörténeti irányzatokra és hírességekre (kötögető Hemingway, férfi színész által játszott Gertrude Stein) tett utalások finom intellektuális humora az, amit méltatlanul keveset emlegetnek a film kapcsán. Ám a XXI. században ez a Picasso kalandjai befogadásának egyik nehézsége is – művészeti hivatkozásai már nem olyan közérthetőek, mint negyven évvel ezelőtt. De ez nem a filmet, hanem a magyar oktatást minősíti.

Extrák: A DVD-n a film digitálisan felújított változata látható. Az extrák között helyet kapott egy 45 perces dokumentumfilm is Picasso és a nők címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12238