KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A könyvelő

Vajda Judit

The Accountant – amerikai, 2016. Rendezte: Gavon O’Connor. Írta: Bill Dubuque. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Mark Isham. Szereplők: Ben Affleck (Chris), Anna Kendrick (Dana), J.K. Simmons (King), Jon Bernthal (Brax), John Lithgow (Black). Gyártó: Warner Bros / Electric City Entertainment / RatPac-Dune. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 128 perc.

 

Az autista hőssel a főszerepben készült filmek nyolcvanas-kilencvenes évekbeli aranykora (Esőember, A kód neve: Merkúr, A csend fogságában) után az utóbbi években ismét teret követelnek maguknak ezek a vásznon a valóságnál sokkal népszerűbb figurák (Temple Grandin, Kódjátszma, X + Y). A könyvelő központi karaktere emellett a filmet rendező Gavin O’Connor életművébe is tökéletesen illeszkedik, hiszen meglepő módon ugyanolyan kemény (sőt keményebb), mint a Csoda a jégen, A zsaruk becsülete vagy a Warrior – A végső menet figurái. A még meglepőbb pedig az, ahogy A könyvelő flashback jelenetei gyönyörűen megmagyarázzák, mégis hogyan történhet, hogy a címszereplő nem nyápic aktakukac, ellenben egy veszélyes katona képességeivel bír. A szóban forgó flashbackek ettől függetlenül is olyan csodaszépek, hogy bármely súlyos filmdrámában megállnák a helyüket – ha nem tudnánk, hogy akcióthrillert nézünk, csak ezeket a képsorokat tekintve a mű simán elmenne igényes művészfilmnek.

Az igényesség pedig azon a téren is jellemző az alkotásra, hogy fősodorbeli hollywoodi filmhez képest szokatlanul bonyolult a szerkezete. A könyvelő négy cselekményszálat futtat egyszerre: a címszereplő aktuális kalandjai és az említett flashbackek mellett külön szálat kapnak a hősünk után nyomozó ügynökök, illetve egy bizonyos rosszfiú is, akinek csak a legvégén kapcsolódik össze a sztorija a többiekével – kifejezetten katartikus hatást keltő módon. S miközben a mű zsánerfilmként is meglehetős izgalmakat tartogat a néző számára, a bűnügyi vonal valójában csupán MacGuffinként szolgál ahhoz, hogy O’Connor kifejthesse igazi mondanivalóját, ahogy azt tette már korábban fent említett alkotásaiban is. Ha a mélyére ásunk, A könyvelő is egy olyan maszkulin melodráma, amely a férfi hősök egymáshoz való viszonyáról mesél nemcsak lényeges, hanem talán örökérvényű dolgokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13004