|
|
|
MoziA szabadság ötven árnyalataFekete Tamás
Fifty
Shades Freed – amerikai, 2018. Rendezte: James Foley. Írta: E. L. James
regényéből Niall Leonard. Kép: John Schwartzman. Zene: Danny Elfman. Szereplők:
Dakota Johnson (Ana), Jamie Dornan (Christian), Eric Johnson (Hyde), Kim
Basinger (Elena), Luke Grimes (Elliot). Gyártó: Perfect World Pictures /
Michael De Luca Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 106 perc.
Befejező
részéhez érkezett az Ötven árnyalat-trilógia,
amelynél több megvetést és lesajnálást valószínűleg egyetlen hollywoodi
franchise sem érdemelt ki az elmúlt években – az írónőn kívül talán még a
közreműködők is pironkodnak, ha szóba kerül részvételük. Az első részt jegyző
Sam Taylor-Wood távozása után az elsősorban thrillereket jegyző James Foley
került a rendezői székbe, aki a második és a harmadik részt egyszerre forgatta
le, így a két film között jóval erősebb a kapocs is, mind tartalmi, mind
stiláris szempontból.
Talán
még a legnagyobb rajongók is kénytelenek beismerni, hogy E. L. James regényének
egyetlen igazán érdekes vonatkozása a szado-mazo kapcsolat szerepeltetése, ám
ahogy ennek problematikussága szinte egy csapásra megoldódik hőseink között,
történetük végképp nem lesz semmivel sem több, mint egy felettébb hosszan és
érdektelenül elmesélt lányregény – hiába kerülnek elő korábbi szeretők, vagy
épp a szexualitás fortélyait egykor kitanító illető. Így aztán a záró két film
sem lesz több egy négy órán keresztül tartó civakodásnál, és ostoba
vádaskodásokkal tarkított féltékenységi jelenetek már-már szabadon variálható
füzéreinél, amelyek közé időnként egy-egy érzékinek szánt erotikus jelenet
ékelődik, ám a merészként hirdetett szándék ellenére olyan visszafogott és
szemérmes ábrázolással, ami már a 80-as években is megmosolyogtatóan
konzervatívnak számított volna. A lényegében melodrámai eseménysort a szexuális
izgalom ábrázolása mellett a thriller feszültségével is megpróbálják dúsítani a
készítők, és a zsánerben évtizedek óta dolgozó Foley szerződtetését is
nyilvánvalóan ez indokolta elsősorban, ám az előző filmben már ügyetlenül
felvezetett cselekményszálak teljességgel nélkülözik a műfaj alapvető
szükségleteit is, miközben olyan idegenül és véletlenszerűen lógnak ki a film
szövetéből, mint a szerpentinek egy estélyi ruhán.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
