KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Un homme pressé

Kovács Kata

Un homme pressé – francia, 2018. Rendezte: Hervé Mimran. Írta: Christian Streiff könyve alapján Hélène Fillières és Hervé Mimran. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Balmorhea. Szereplők: Fabrice Luchini (Wapler), Leila Bekhti (Jeanne), Rebecca Marder (Julia), Igor Gotesman (Vincent), Yves Jacques (Eric). Gyártó: Albertine Productions / Gaumont. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 100 perc.

 

A színészi pályán majdnem ötven éve, tinédzserként, Eric Rohmer mellett induló Fabrice Luchini mára a franciák legendás nagyágyúja, kiváló komikus, akit hazájában a filmvászonról épp olyan jól ismernek, mint a színpadról. Hozzánk utoljára a Párizs császára, A házban és a Gemma Bovery hozta el. Mostani szerepe lehetne akár pályaösszefoglaló is: a történet elején a komoly autógyáros, Alain Wapler – a Peugeot-vezér Christian Streiff memoárja nyomán – életveszélyes stroke-ot kap, beszédközpontja súlyosan megsérül, afáziás lesz, így kénytelen otthagyni pazar karrierjét és évek óta sivár magánéletében, no meg a Casablanca újra- és újranézésében reményt találni. A Luchini alakításaiból jól ismert, kissé különc, kótyagos, meg nem értett figurát meglehetősen unalmas narratív megoldások mozgatják: hősünk logopédusa személyében támogatóra, kutyájában hűséges társra lel, elhanyagolt és mélyen megbántott lányával is békét köt.

Az író-rendező Hervé Mimran (Szerelmem New York) filmje elsősorban a – fordításban javarészt elvesző – kimunkált nyelvi humorra épít. A könnyed hangnem, a lazán felvázolt, ám néhol indokolatlanul bő lére eresztett mellékszálak és az egymást érő zenés montázsok mind Luchini színészi bravúrjának engednek teret, bár a sokadik átöltözést és félrebeszélést már ő is csak üres rutinból oldja meg. Hiába szól a film a testét és az elméjét összehangolni képtelen értelmiségi vívódásáról, a kimunkált expozíciót csak egy banális újrakezdés-történet követi, ahol Luchini félszívvel eljátszott, kényszernyugdíjazott vezérigazgatója leginkább félnótás autókereskedőnek látszik, és még az újjászületést szimbolizáló zarándoklat is inkább tűnik bakancsreklámnak, mint katarzis-katalizátornak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13992