KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Örökség

Varró Attila

 

Nem egy enciklopédikus igényű filmtrilógiát tart számon a filmtörténet a Szabadság-Egyenlőség-Testvériség témájának szentelt Három szín-filmektől Pasolini Élet-trilógiáján át egészen a zombilét fázisait dokumentáló Élőhalott-szentháromságig – a dán társadalom keresztmetszetének bemutatására azonban bízvást állítható, hogy ebben a formában elsőként Per Fly rendező vállalkozott. A 2001-es Pad című nyitódarab egy lecsúszott alkoholista hétköznapjain keresztül a szociális számkivetettek sorsát ábrázolta, a jövőre elkészülő záródarab a középosztály világába kalauzol, az idei Örökség pedig nem kisebb feladatot vállalt magára, mint a dán nagypolgári elit sivár életének dokumentálást. Egy ilyesfajta, nagyra törő terv számtalan kockázatot rejt magában, élen az ilyenkor szinte elkerülhetetlen olcsó moralizálással és fajsúlyos gondolatokkal; a népszerű tévésorozatokon edződött és egy bájos animációs gyerekfilmmel (Prop és Berta) büszkélkedő Fly esetében azonban inkább a kereskedelmi televíziós populizmus látszott fenyegetőbb veszélynek.

Az Örökség tökéletes érzékkel kerülte el mindkét lehetséges csapdát. Noha a családi acélvállalatot kelletlenül megöröklő fiú erkölcsi széthullásának története kiszámítható fordulataival és unalomig ismert karaktereivel (zsarnok matriarcha, ármánykodó sógor, megbízható kormányos) kényelmetlenül közel sodródik a német nagypolgári szappanoperák zátonyaihoz, hála a hivalkodó gesztusoktól mentes, csendes cselekményvezetésnek Fly családtörténetéből nem kerekedik egyfajta koppenhágai Guldenburgok öröksége. Az olcsó DV-technikának köszönhető dogmás látványvilágot rendre a legjobb pillanatban élénkíti fel egy-egy ihletett beállítás, szikáran szép kompozíció, a dán élvonalból származó színészi gárda (élen a Születésnap fekete bárányaként megismert főszereplővel) pedig olyan precízen és fegyelmezetten hozza a legdrámaibb pillanatokat is, mintha egy csapat agysebészt figyelnénk munka közben. Az Örökség hazájában számtalan díjat nyert, elnézve az art-mozik idei indokolatlanul bőséges dán kínálatát mindenképp megérdemelten – de azért remélhetőleg jövőre nem kell ugyanilyen alapossággal feltérképeznünk az ezredforduló portugál, finn, netán paraguayi élvonalát is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1958