KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Testvéred feleségét…

Bori Erzsébet

 

Susanne Bier, a „dogmatikus” családi drámák dán specialistája most sem hagyja el az otthonos terepet, bár ezúttal szélesebbre vonja a horizontot. Michael, a férj és kétgyerekes apa foglalkozására nézve katonatiszt, akit békefenntartó szolgálatra vezényelnek Afganisztánba. Indulás előtt azzal nyugtatja az embereit, hogy semmi olyasmivel nem fognak találkozni, amelyre föl ne készültek volna a kiképzés során. Talán mondanom sem kell, mekkorát téved.

Michael a társadalom megbecsült tagja, nem úgy, mint antiszociális öccse, Jannik, aki bankrablási kísérletért ült, és szabadulása után sem siet megválni munkanélküli, italozó, bajt kereső életmódjától. Csak Michael halálhíre változtatja meg: életében először felelősséget érez és vállal az elárvultakért, és ezt annyival könnyebben teszi, hogy nincs többé a jó fiú ellenpólusa, így neki sem kell már a fekete bárány szerepét játszania. És mindkettejük nagy zavarára vonzalmat kezdenek érezni egymás iránt Sarah nevű sógornőjével, holott azelőtt koránt sem volt felhőtlen a viszonyuk.

A néző azt hiszi, hogy Bier korábbi filmje, a Hogy szeretsz változatát látja családi gyásszal és érzelemátvitellel, de a rendező most az orrunknál fogva vezet minket. Először is, a Testvérek nem Dogma-film, az afganisztáni jelenetek több ponton is megszegik a fogadalmat. A hősökkel együtt mi is csak megkésve értesülünk arról, hogy Michael nem halt meg, hanem a tálibok fogságába esett, és hamarosan olyan helyzetbe kerül, amire a legkevésbé sem készítette fel a kiképzés. Úgy kerül haza, hogy súlyos bűn nyomja a lelkét, aminél már csak az a tudat borzalmasabb, hogy mennyire nem ismerte önmagát. A viszontlátás örömét hamarosan személyes és családi válság követi, amelynek megoldását már nem látja a néző, be kell érnünk a reményével.

Dogma vagy sem, kit érdekel, ha megint hibátlan drámát kapunk hiteles helyzetekkel és figurákkal, kiváló alakításokkal. A felnőtt színészek esetében talán nincs ezen mit csodálkozni, de a két kislány alakítása hátborzongatóan jó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8291