KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Buhera mátrix

Csillag Márton

Buhera mátrix – magyar, 2007. Rendezte: Márton István. Írta: Litkai Gergely. Kép: Márton Balázs. Szereplők: Bánki Gergely (Geri), Tóth Orsolya (Zsófi), Hollósi Frigyes (Tibi), Badár Sándor (Kopasz 1), Szabó Győző (Kopasz 2). Gyártó: Megafilm. Forgalmazó: Hungaricom. 80 perc.

 

Az azonos szereplőkkel, esetleg hasonló figurákkal forgatott vagy egyszerűen közös témát körbejáró kisfilmek szoros egymásutániságát a szakirodalom szkeccsfilmnek, vagy még találóbb kifejezéssel élve epizódfilmnek nevezi. Egy ilyen filmet rendszerint több ember rendez, így epizódonként nemcsak új történettel ismerkedhetünk meg, de az előzőtől eltérő rendezői látásmóddal is, a téma adott direktorra jellemző, egyéni hangú megközelítésével.

Szerkezetét tekintve a szkeccsfilmes hagyományokat követi a leginkább színházi tévéközvetítések és szappanoperák rendezőjeként ismert Márton István filmje is, csakhogy a Buhera mátrixban bemutatott három epizód között nincsen hangnemváltás, az erőltetetten szellemes narráció pedig mindvégig változatlan – pontosabban változatlanul esetlen. Az első jelenségre kézenfekvő a válasz: mivel mindhárom történetet Márton rendezte, nincsen köztük stílusbeli különbség, így aztán a film sorsa a sebesen összetákolt – és éppen ezért gyenge – kerettörténet összetartó erejére van bízva. Miért pont ezt a három epizódot kell végignéznünk Litkai Gergely, a magyar stand-up comedy önjelölt királyának életéből? Miért kell egyáltalán egyetlen epizódot is végignéznünk Litkai életéből? Erre csak egyetlen frappáns válasz lehetne: ha végignevetnénk a filmet. Márton és Litkai a mindennapi kis magyar buherát akarja kiröhögtetni, de ahogy teszik, az éppolyan gagyi munka, mint amin ironizálni szeretnének.

A második jelenségre szintén nem nehéz választ találni: a jól időzített mondatokra, óvatosan elhelyezett poénokra épülő stand-up comedy műfaja csak nehezen ültethető át filmre, és ha az ember egy az egyben a sztorik képes illusztrációjaként kívánja megoldani a feladatot, nem is járhat sikerrel, hiszen a narráció még egy Malick- vagy Scorsese-filmben sem helyettesítheti a gondosan felépített képi elbeszélés erejét. Ráadásul Woody Allen sem úgy ír forgatókönyvet, hogy három közönségkedvenc történetét egy laza szállal összefűzi, majd imádkozni kezd, hogy a poén a vásznon is működjön, hanem perverz magasságokba csap és csehovi mélységekbe ás, hogy akár egy pofonegyszerű történetet is kellő részletgazdagsággal tálaljon, és könnyedén hozza helyzetbe szereplőit.

A Buhera mátrix ezzel szemben szinte kizárólag bulvárfilmes mélységeket tartogat a nézők számára, és nagy lendülettel simul bele a „sit-down tragédiák” sorába.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8959