KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/október
• Koltai Tamás: Jancsó-breviárium
• N. N.: Jancsó Miklós játékfilmjei
PRO ÉS KONTRA
• Melocco Miklós: Képhalmaz
• Ciment Michel: Jancsó barbár „Rapszódiája”

• Faragó Vilmos: Könycsepp az óhazáért Magyarok a prérin
• Illés Endre: Solitaire és solidaire Az Őszi szonátáról
• Eörsi István: Kérdezők és kérdezettek Térmetszés
• Kaján Tibor: Vukotić a gondolatrajzoló A játék
• Ablonczy László: Ne feledkezzünk meg a szellemi energiákról sem... Beszélgetés Föld Ottóval, a MAFILM igazgatójával
• Gambetti Giacomo: A 77 éves elsőfilmes Római beszélgetés Cesare Zavattinival
• Szalai Györgyi: Ki ismeri Fekete Pétert? Fekete Péter
• Hankiss Elemér: Mit csinálna Maigret Kaliforniában?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Viva filmművészet! Moszkva
• N. N.: A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál díjai
• Matos Lajos: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Jerney Judit: Kinoszauruszok és vad macskák Sci-fi fesztivál, Trieszt
• Rózsa János: Díjözön az Arénában Pula

• Gaál István: A római filmfőiskolán Egy vendégtanár jegyzetfüzetéből
• Kristó Nagy István: Disney világa
KÖNYV
• Hámori Ottó: Eleven filmtörténet
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Az első kísértés
• Dániel Ferenc: Gyere, igazodj el
• Gervai András: Az asszony is ember
• Schéry András: Vendégek vadnyugaton
• Loránd Gábor: Szótagrejtvény
• Dániel Ferenc: Visszajelzés
• Fekete Ibolya: A kétbalkezes és az örömlány
• Zalán Vince: Nem féj a feje a harkálynak
• Báron György: A busz
TELEVÍZÓ
• Miklós Pál: Pusztuló műemlékeink nyomában
• Rozgonyi Iván: A dialógustól balra Beszélgetés Bornyi Gyula tévéoperatőrrel
• Békés Tamás: A képernyő – holnap
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Törvénytelen

Kovács Marcell

Outlaw – brit, 2007. Rendezte és írta: Nick Love. Kép: Sam McCurdy. Zene: David Julyan. Szereplők: Sean Bean (Danny Bryant), Danny Dyer (Gene Dekker), Rupert Friend (Sandy Mardell), Sean Harris (Simon Hillier), Bob Hoskins (Walter Lewis). Gyártó: Pathé / Vertigo Films. Forgalmazó: FF Film. Feliratos. 103 perc.

 

Az Összeomlást az erőszak és az önbíráskodás reklámjaként értékelő kritikákat Joel Schumacher annak idején értetlenül fogadta, mondván, ő csak elmesélt egy történetet, ami bárkivel megeshet napjaink Amerikájában. Nick Love-ot, a Törvénytelen rendezőjét is az aggasztó közállapotok ihlették, az angol sajtóban olvasott hírek alapján írta a kiábrándult kisemberekből verbuválódott igazságosztó kommandó sztoriját. A realista nézőpont és a határozottan társadalomkritikus hangvétel megkülönbözteti e filmeket a megtorlás témájára szívesen építő szokványos akciófilmek eszképizmusától, az alkotók magvas mögöttes mondanivalója az előtérbe tolakodik, és az önfeledt lövöldözésből könnyen szélsőséges politikai állásfoglalás kerekedhet.

A Törvénytelenben az üzenet lesújtóan egyértelmű, a film lemond az Összeomlás túlzásainak szatirikus felhangjáról, és megkérdőjelezhetetlenül vádol. A célpont adja magát: a világ a bűnös, és mindenért. Sematikus, végtelenül leegyszerűsített képregény-világában a rendőrség korrupt, a bíróság korrupt, és a bűn szabadon tombol. Autodidakta, műkedvelő fejvadászokra vár a feladat, hogy a társadalom lelkiismereteként leszámoljanak a bűnösökkel, akiket a törvény futni hagy.

Love kedveli a harsány, provokatív témákat – lásd a Futball faktort –, és a Törvénytelen kétségkívül provokatív film, de sajnos nem több olcsó hisztériakeltésnél. Fel kell vennünk a harcot, nem csak a bűnözőkkel, de a velük egy követ fújó rendőrökkel is – hirdeti, de nem vállalja a veszélyes és joggal támadható álláspont kockázatát, inkább az erőszak erőszakot szül biztonságos közhelye mögé bújik, színlelt felháborodással. Csúnyán cserbenhagyja ügyefogyott hőseit, akik bambán állnak a rendőri túlerő puskáival szemben, bepalizva. Nekik végig azt mondták, hogy ők a jófiúk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9559