KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Spagetti-western kollekció 2.

Nagy V. Gergő

A halál csöndje (Il grande silenzio) – francia–olasz, 1968. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Jean Louis Trintignant, Klaus Kinski. 101 perc.Egy kincskereső Mexikóban (Vamos a matar, companeros) – német–spanyol–olasz, 1970. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Franco Nero, Fernando Rey. 110 perc.

Viva Django – olasz, 1968. Rendezte: Ferdinando Baldi. Szereplők: Terence Hill, Gina Lollobrigida. 86 perc. Forgalmazó: Ultrafilm

A spagetti-western majd’ hatszáz filmet számláló, tekintélyes korpuszából esetleges válogatást nyújt az Ultrafilm kiadó második kollekciója. A gyűjtemény változó hangfekvésű és minőségű munkákat állít egymás mellé.

Sergio Corbucci két évvel és hat rendezéssel a Django után készítette el legkomorabb és talán legjobb filmjét. A halál csöndje a műfaj jéghideg, kegyetlen remekműve; végletekig pesszimista, rendhagyó mozi. Nyugodt ritmusú, havas western; vakítóan fehér, időtlenséget sugárzó totálképekkel, illetve baljós, kontrasztos belsőkben, már-már rémálomszerű atmoszférát teremtve meséli reménytelen történetét a kizsákmányolt banditák és a hatalom perverz urainak konfliktusáról. Corbucci a műfaj értékrendjének kifordításában és az erőszak ábrázolásában a szélsőségekig megy el, ráadásul példátlanul kiábrándító zárlatot prezentál: néma, kísértetszerű főhőse (Jean Louis Trintignant) tehetetlennek bizonyul Klaus Kinski cinikus és szadista bérgyilkosával szemben.

Nem nehéz látni a kapitalizmus heveny gyűlöletét A halál csöndjében, és az újbalos szellemiség kitetszik Corbucci Egy kincskereső Mexikóban című filmjéből is. A vígjátéki hangoltságú, burleszk-elemekkel dúsított darab főhőse az elvtelen svéd kalandor (Franco Nero), aki a nagy kincs reményében és egy bárgyú katona (Thomas Milian) társaságában próbál segíteni a mexikói forradalom ügyén, hogy aztán nagyvilági léhaságát idővel bajtársiasságra cserélje. A politikai felhangok és az erőszakos jelenetek csak másodlagosak, Corbucci mozija buddy-filmként működik igazán – legfőbb attrakciója pedig a bizarr ábrázatú Jack Palance a marihuána-kedvelő, madárbarát bérgyilkos hálás szerepében.

Szintén az antagonista karakteréhez kötődnek az emlékezetes momentumok a Ferdinando Baldi rendezte Viva Djangóban, amely a Corbucci leghíresebb munkáját jelentő Django előzményeit tárgyalja. Terrence Hill szikár bosszúhadjárata a felesége elvesztése után fordulatos ugyan, ám a hatalommániás kiskirályt nagy átéléssel hozó Horst Frank jelenlétén és néhány, már a műfaj későbbi paródiáit előlegző, elrajzolt bunyón túl nem sok érdekességgel szolgál.

Extrák: Az interjúk, galériák és kimaradt jelenetek közt két – pocsék minőségben tálalt – bónuszfilm is helyet kapott. Az isten fegyverében Lee Van Cleef két szerepet is játszik, először papot, majd a már halott pap bosszúvágyó bátyját, és egy bizarr flashbackban önmagával beszélget. Végig a camp határán járó, ám egyedi, különös film: sem ez, sem az egykoron nagy sikerű, üdítően primitív A halál lovasa nem érdemelte ki, hogy ilyen verzióban jelenjen meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10069