KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy fehér, fehér világ

Zalán Márk

Beli, beli svet – szerb-német-svéd, 2010. Rendezte: Oleg Novković. Írta: Milena Marković Kép: Mladin Čolaković. Zene: Boris Kovač. Szereplők: Jasna Ðuričić (Ruzica), Uliks Fehmiu (Kralj), Hana Selimović (Rosa), Meto Jovanovski (Crni), Marko Janketić (Tigar) Gyártó: Hepp Film/Ostlicht Filmproduktion. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 121 perc.

A belgrádi társadalmat kíméletlen szatírával ábrázoló Az ördög városa, valamint a felnõtté válásról szóló Tilva Ro¹ után egy újabb szerb alkotás, az Egy fehér, fehér világ kerül a hazai mûvészmozikba. Rendezõjének olykor túlságosan gyakran ismételt motívumai (nyomasztó, szürke panelmiliõ, füstölgõ gyárkémények, heves indulatok, alkoholba fojtott fájdalmak, kilátástalan sorsok) hamisítatlan kelet-európai atmoszférát sugároznak, és e tekintetben illeszkednek az említett mûvekhez, ám a film egy valamiben erõsen eltér tõlük. A szereplõk a történet bizonyos pontjain – fõleg elkeseredésükben, alkoholmámorban – váratlanul dalra fakadnak és eléneklik addigi életük eseményeit, illetve vágyaikat. Ezek a musicalekre emlékeztetõ jelenetek nemcsak azért bosszantóak, mert látványosan kilógnak a film realista stílusából és megakasztják az elbeszélés amúgy is lassú folyását, hanem mert az alkotók így kívánták színesebbé tenni karaktereiket ahelyett, hogy ezt a többi, ének nélküli részben tették volna. Pedig az alaptörténet sok lehetõséget rejtett magában: Ruzica, aki férje meggyilkolásáért ült börtönben, évek elteltével hazatér, hogy életét újra kezdhesse. Amikor megtudja, hogy egyik volt szeretõje a lányával randevúzik, kiborul, és mindent elkövet annak érdekében, hogy véget vessen a kapcsolatnak. Ruzica ugyanis olyan szörnyû információ birtokában van, melynek talán nem is kellene napvilágra kerülnie.

Novkoviæ filmjének számos pillanata egyértelmûen a klasszikus görög drámákra emlékeztet, azonban nélkülözi azoknak mesterien felépített feszültségét és a tragédiák súlyosságát. Ezek kidolgozása helyett inkább arra törekedett, hogy minél hatásosabban mutassa be Bor városának indusztriális környezetét és a dalokon keresztül a szereplõk komplikált érzelmeit. Vérbeli hangulatfilm elkészítésére tett kísérletet, ám a realizmus és az énekes betétek összeférhetetlensége miatt ez sajnos nem sikerült.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10815