KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jane Eyre

Szabó Noémi

Jane Eyre – brit, 2010. rendezte: Cary Fukunaga. Írta: Brontë regényéből Moira Buffini. Kép: Adriano Goldman. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Mia Wasikowska (Jane), Michael Fassbender (Rochester), Jamie Bell (St. John Rivers), Sally Hawkings (Mrs. Reed), Judi Dench (Mrs. Fairfax). Gyártó: BBC Films / Ruby Films / Focus Features. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 97 perc.

Charlotte Brontë regényének újabb adaptációja csemege a melodrámák rajongóinak: Jane Eyre, a XIX. századi önmegvalósító nõ újra túléli nehézségekkel teli gyermekkorát, hogy felnõttként még több megpróbáltatással szembesüljön. Mia Wasikowska, és a Velencében éppen jókor díjazott Michael Fassbender garanciaként szolgál Cary Fukunaga új filmjéhez, ahogyan 1943-ban Orson Welles, 1996-ban pedig Franco Zeffirelli jól csengõ neve volt a biztosíték.
A majdnem két tucat filmadaptációt megélt történet újramesélése ennek ellenére komoly kihívásokkal jár, részben az elõdökkel való automatikus összehasonlítás, részben pedig a regény korából és hosszából adódó dramaturgiai nehézségek miatt, amelyeket majdnem mindig sikerrel konzervál a kanonizált státusz. Bizonyos szinten igaz ez a legújabb opuszra is; jelentõsen lassítja a cselekményt a tény, hogy az eredeti szöveghez híven a történet minden fontos fordulata egy-egy szó szerint idézendõ, életszerûtlen dialóghoz köthetõ, ám ezeket Wasikowska és Fassbender többé-kevésbé megtölti élettel; a fennmaradó idõt pedig a szépen komponált, festménybe illõ természeti képek, és jó ízléssel válogatott zene tölti ki, mindezzel megteremtve a tökéletes alaphangulatot. Bár a rendezõ úgy nyilatkozott, hogy hangsúlyt szeretne fektetni a regény horror-vonalára is, igyekezetét nem koronázta teljes siker – törekvése ugyan feltûnik egyes jelenetekben, de következetlen marad, így egészében sajnos nem árnyalja a történetet. A film egésze tehát látványos és mûködõképes; csakhogy sok elõdéhez hasonlóan belefullad a drámába. A boldogság, amiért annyi könny hullik, csak a dialógok avítt szövegében vendégeskedik, ábrázolva mindössze némi csendes derût látunk. A mély szenvedély átélése házi feladat marad: aki elmulasztotta komolyan venni az igaz szerelem legendáját, azt valószínûleg Mia Wasikowska pirosra sírt szeme sem fogja meggyõzni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10820