KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Éjszakai hajsza

Sepsi László

Run All Night – amerikai, 2015. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Brad Ingelsby. Kép: Martin Ruhe. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Liam Neeson (Conlon), Joel Kinnaman (Mike), Ed Harris (Maguire), Vincent D’Onofrio (Harding). Gyártó: Energy Entertainment / Vertigo Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.

Mióta az Elrabolva-széria első része 2008-ban megmutatta a korosodó Liam Neesonban rejlő akciófilmes potenciált, az ír származású színész egyre gyakrabban talál vissza a lerobbant, de felbosszantott állapotában még így is kisebb genocídiumra képes veterán alakjához. Mivel az azóta trilógiává bővített Elrabolva legutóbbi tétele távolról sem szállította a brandtől elvárt adrenalinbombát, és a Sírok között Lawrence Block-adaptációja is akciók helyett inkább komótos nagyvárosi thrillert kínált, az Éjszakai hajsza máris nézői elvárások kereszttüzében találja magát, hiszen egyszerre kellene visszaadnia az önparódia szélére sodródott Neeson-imázsnak a vállalható komorságot és mindezt lehetőleg a címben is jelzett, megállás nélküli pörgéssel. Hasonlóan a legutóbbi kollaborációhoz Neeson és a rendező Jaume Collet-Serra között (Non-stop), a felfokozott tempó ezúttal is csak ígéret marad: skizoid módon a helyi kiskirállyá vált hajdani partnerével szembekerülő, alkoholizmusba züllött maffia-enforcer utolsó éjszakája egyszerre igyekszik balladisztikus, nagyvárosi geronto-thriller lenni családról és kísértő múltról, eközben pedig néhány akciójelenettel kiszolgálni mindazokat, akik számára Liam Neeson elsősorban Bryan Millsszel jelent egyet. A barázdált arcú színészgárda és a minduntalan felbukkanó Szemtől szemben-allúziók kérges melankóliáját így rendre felülírják az iróniával vértezett újgenerációs akciómozik stílustörései, rögreálból madártávlatba zoomoló, hektikus kameramunkával és egy ponton a John Wick asszaszin-folklórjából kölcsönzött hi-tech bérgyilkossal. Az Éjszakai hajsza így összességében olyan, mintha a főhős napindító ír kávéját a túlbuzgó kocsmáros megbolondította volna néhány fiatalosnak tartott szubsztanciával: hiába unásig ismert, néhány korty után mégis hiányozni kezd a klasszikus recept otthonossága.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12158