KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Desierto

Árva Márton

Desierto – mexikói, 2015. Rendezte: Jonas Cuarón. Írta: Mateo Garcia és Jonas Cuarón. Kép: Damian Garcia. Zene: Woodkid. Szereplők: Gael García Bernal (Moises), Jeffrey Dean Morgan (Sam), Alondra Hidalgo (Adela), Marco Perez (Lobo). Gyártó: Esperanto Filmoj. Forgalmazó: Pannónia Ltd. Feliratos. 94 perc.

 

Míg az új elnök beiktatásával megtapasztalt disztópia az Egyesült Államokban az 1984 eladásait dobta meg, a magyar filmforgalmazók Alfonso Cuarón fiának határvédő-thrillerével igyekeznek testközelbe hozni a radikális fordulat sokkélményét. Az egyik legsikeresebb mexikói bevándorló-családból kikerült rendező ugyanis a határátkelés nagy múltú toposzát elegyíti a fenyegető amerikai idegengyűlölettel, és ezt a gondolatot alig cizellálva zúdít nézőjére másfél órányi tömény rettegést.

Az erőviszonyok tekintetében kétséget nem ismerő alapfelállás szerint egy csapatnyi mexikói igyekszik az északi szomszéd földjére, ahol egy kérges tenyerű vadász várja őket csőre töltött puskájával és egy szófogadó vérebbel. A mindent hátrahagyó utasok esélyei ráadásul még tovább romlanak, amikor lerobban az őket szállító teherautó, így gyalog kell átküzdeniük magukat a roppant hegyek között. Jonás Cuarón elhagyja az utóbbi évek határátlépő-filmjeire (Sin nombre, Az ígéret földje) jellemző drámai hangvételt, és csak utalásszerűen használja a reményvesztett latinók közötti szolidaritás vagy a migráció jelentette érzelmi és fizikai próbatétel motívumait. Ezek helyébe végletekre redukált szembenállás kerül: üldözések és brutális leszámolások váltják egymást, a család viszontlátásának vagy a jobb élet felkutatásának ígéretét pedig hamar túlharsogja a töltények süvítő zaja. A céltudatos önbíráskodó és az egyre fogyatkozó bevándorlók harcának bemutatása ugyanakkor zavaróan együgyű, és jóformán csak abban az ihletett jelenetben lép túl a gyűlöletpolitika tragédiájának illusztrációján, amikor az élet-halál hajsza a lepusztult sziklaszirteken végül nehézkes és értelmetlen fogócskává lényegül át. A tengerentúlon a tavalyi választási kampány kezdetére időzített Desierto mindezek ellenére ma már jóval több, mint a nyílt ellenségeskedés veszélyeire figyelmeztető, karikírozott rémálom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13128