KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/november
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Csala Károly: A messzeség – közelről

• Bársony Éva: Maupassant, jutányos áron Útközben
• Almási Miklós: A Holdbeli Öreg Minden szerdán
• Báron György: Kitörés a Vidám Parkba A kis Valentínó
• Faragó Vilmos: Mi bajom a magyar filmmel?
• Bikácsy Gergely: A márvány és az ember
• N. N.: Andrzej Wajda filmjei
• Pap Pál: Varsói beszélgetés Andrzej Wajdával A Márványember magyarországi bemutatója előtt
• Bacsó Péter: Örkény és a Babik-mozgalom Beveztés egy soha el nem készült filmhez
• Örkény István: Babik Forgatókönyv-részletek
• Bacsó Péter: Babik Forgatókönyv-részletek
• Papp Zsolt: Holocaust avagy: a mindennapi élet pszichopatológiája
• Csurka István: Valaki a kamera mögött Családi összeesküvés
• Ablonczy László: Mit ér a film, ha magyar? Beszélgetés Kovács Andrással
FESZTIVÁL
• Iván Gábor: Mi van a szélmalmok mögött? A budapesti holland filmhétről
• Zsugán István: Bolondok, leszbikusok és egy ismeretlen japán Locarno

• Osgyáni Csaba: Mai titkokat felmutatni Beszélgetés Gothár Péterrel
• R. Székely Julianna: Korlátok között, szabadon Portré-vázlatok amatőrfilmesekről
LÁTTUK MÉG
• Urbán Mária: Az elveszett múlt
• Loránd Gábor: Törvénytelen törvény
• Veress József: Ellenségek
• Bende Monika: Dráma a vadászaton
• Gervai András: Az ördög menyasszonya
TELEVÍZÓ
• Honárkay Róbert: A Szentágothai-show Az emberi test és az anatómia
• Pálffy Judit: Öt év, négy film, nulla műsorperc A tévé kísérleti stúdiójáról
• Sík Csaba: Leonardo és Micelangelo a képernyőn
KÖNYV
• Berkes Ildikó: A kortárs filmművészet panorámája
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egyenesen át

Kránicz Bence

Flatliners – amerikai, 2017. Rendezte: Niels Arden Oplev. Írta: Ben Ripley. Kép: Eric Kress. Zene: Nathan Barr. Szereplők: Ellen Page (Courtney), Diego Luna (Ray), Nina Dobrev (Marlo), James Norton (Jamie), Kiersey Clemons (Sophia). Gyártó: Cross Creek Pictures / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

Nézzünk csak bele az 1990-es Egyenesen át tetszőleges jelenetébe! A kezdő képsorokon Kiefer Sutherland arca fürdik hajnali fényben, később narancssárga és kék színezi a képeket, metrógőz borítja az utcákat. És akkor még nem is beszéltünk a halálközeli élmények vízióiról, amelyeket orvostanhallgató hőseink átélnek, miután extrém sportból a klinikai halálba hajszolják magukat és egymást. Jan de Bont kameráján keresztül az együgyű tinihorror-történet expresszionista látomássá változott, de érezni a túlzás iróniáját, mintha az alkotók nemcsak a nézőt, de magukat is jól elszórakoztatták volna a kicsapongó, barokkos vizualitással.

Az eredeti filmnek tehát volt stílusereje, így aztán kiváltképp fájdalmas a friss verzió bonctermi sterilitása. Az utóbbi években a horror műfaja biztosította Hollywoodnak a legmagasabb megtérülési rátákat, vagyis kevés pénzből is lehetett viszonylag sokat csinálni – idén a Tűnj el!, a 47 méter mélyen és az Az is bőven várakozásokon felül teljesített. Innen nézve kézenfekvő ötlet volt remake-elni Joel Schumacher filmjét, a svéd A tetovált lánnyal hollywoodi belépőt váltó Niels Arden Oplev pedig biztató rendezőjelöltnek tűnt. Mutatkozik is némi izgalmas különbség a két film nemzedékképe között: az eredeti hősei azért kóstolják meg a halált, mert úgy érzik, bármit megtehetnek – csak ezután kerülnek napvilágra az elnyomott gyerekkori traumák. Az új filmben a traumafeldolgozás igénye az első, az ötletgazda véletlenül sem hebrencs lázadó, hanem a világ súlyát cipelő kényszerfelnőtt. A folytatásra viszont csak lapos karakterek, elnyűtt horroreffektusok és ostoba fordulatok maradnak. Elődje legfőbb hibáját azonban korrigálja Oplev: végre akad egy önálló női figura, aki meri megélni ébredező szexualitását, majd felelősséget vállal múltbeli bűneiért. Kár, hogy nem ő a főhős.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13457