|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA hálózat csapdájábanSchubert Gusztáv
A hálózat csapdájában ökomenikus thriller, együtt izgulhatja végig kompjuterőrült és tollhoz, papírhoz szokott ómódi absztinens. Mert hiszen ebben a filmben a számítógép – helyesen, csak épp egy kissé iskolásan – annak látszik, ami: egyszerre áldás és átok, attól függően, ki ül a terminálnál. Egy rejtjelezésre szakosodott szoftver-specialista (Sandra Bullock) sötét titkok birtokába jut, kezébe kerül a „pretoriánus” összeesküvők adatbázisa. Megindul a hajtóvadászat az elveszett floppyért és a lányért. A rémüldözés szokvány fordulatain túl két motívum érdemel figyelmet: a lány személyi adatait ellenségei kitörlik a számítógépes nyilvántartásból, és egy körözött prosti priuszával helyettesítik. Ha nem sikerül visszaszereznie valódi énjét, menthetetlenül elveszett. Benne lenni a kompjuterben: az információ társadalmában élet-halál kérdés. Még az összeesküvők számára is. Ez a másik új mozzanat: a hatalmi ármánykodásban többé nem méreg vagy bomba az igazi fegyver, hanem a számítógép; a kormányhivatalok, bankok adatbázisainak manipulálásával kis híján hatalomra jut a rendpárti árnyékszervezet.
Volna hát izgalom bőven, de valahogy mégsem érint. A kompjuterizált világfaluból nekünk egyelőre csak az alvég jutott. A számítógép a mi kis világfalunkban egyelőre nem rendpárti összeesküvéssel fenyeget, hanem még nagyobb slamperájjal. A bank IBM-je nem találja a számlámra utalt pénzeket, még szerencse, hogy előkerül valahonnan egy mindentudó szamárfüles spirálfüzet. Másutt számlát ad a gép arról, amit be sem fizettem. És így tovább, mindenkinek megvan a maga egypercese. Szóval a washingtoni kompjuter-horror felőlünk nézve komédia. Nem félünk a vírustól, nem bánt az, csak megkóstol. Egyelőre.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1057 átlag: 5.45 |
 |
|
|
|
