|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDKözös titkunkPápai Zsolt
Fireflies in the Garden – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Lee. Szereplők: Willem Dafoe, Ryan Reynolds, Julia Roberts. Forgalmazó: Ablo. 95 perc. Az amerikai filmben hozzávetõleg az ötvenes évek melodrámáitól tematizálódik markánsan a hagyományosan fetisizált család válsága, hogy aztán a hatvanas–hetvenes évek fordulóján számos más mûfajban – a road movie-tól (Esõemberek) a gengszterfilmen (Keresztapa) át a horrorig (Az élõhalottak éjszakája) – teret nyerjen ez a problematika. A kortárs amerikai független film ettõl a korszaktól örökli egyik gyakran visszatérõ témáját, az Apró titkoktól A tintahal és bálnán keresztül a Már nem lakunk itt címû opuszig lehetne sorolni azokat a filmeket, amelyek diszfunkcionális családokat mutatnak be. A finom szövésû, lassú sodrású Közös titkunk jellegzetes képviselõje ennek a vonulatnak: a film egy autoriter és frusztrált apa, illetve szeretõ anya mellett kínlódó fiút állít a középpontba, míg eggyel tágabb körön az anyuka húgát, illetve annak családját találjuk. A tragédiába torkolló, és ennek nyomán a szereplõket önvizsgálatra késztetõ események két szálon futnak, melyeket több mint húsz év választ el. A nagyjátékfilmezésben eleddig tapasztalatlan Dennis Lee rendezõt komoly mûvészfilmes ambíciók fûtik, legalábbis erre utal, hogy a sérült lelkek legmélyét próbálja feltérképezni, és nem is teljesen sikertelenül. Munkája értékét azonban lerontja a kimódolt zárlat és néhány slendrián dialógus (az „ez szívás”, illetve az amerikai filmekben obligát „nem lesz semmi baj”-kitétel durván sokszor hangzik el). Ráadásul az operatõr, Daniel Moder kivételével a rendezõ munkatársai sincsenek csúcsformában (a két idõsík közötti váltások néhol nehezen érzékelhetõek, köszönhetõen annak, hogy a díszletek és a kosztümök alig változnak; problematikus továbbá a casting is, például Ryan Reynolds túl fiatalnak tûnik a felnõtt fõhõs eljátszásához).
Extrák: nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1055 átlag: 5.72 |
|
|
|
|