KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Közös titkunk

Pápai Zsolt

Fireflies in the Garden – amerikai, 2008. Rendezte: Dennis Lee. Szereplők: Willem Dafoe, Ryan Reynolds, Julia Roberts. Forgalmazó: Ablo. 95 perc.

Az amerikai filmben hozzávetõleg az ötvenes évek melodrámáitól tematizálódik markánsan a hagyományosan fetisizált család válsága, hogy aztán a hatvanas–hetvenes évek fordulóján számos más mûfajban – a road movie-tól (Esõemberek) a gengszterfilmen (Keresztapa) át a horrorig (Az élõhalottak éjszakája) – teret nyerjen ez a problematika. A kortárs amerikai független film ettõl a korszaktól örökli egyik gyakran visszatérõ témáját, az Apró titkoktól A tintahal és bálnán keresztül a Már nem lakunk itt címû opuszig lehetne sorolni azokat a filmeket, amelyek diszfunkcionális családokat mutatnak be. A finom szövésû, lassú sodrású Közös titkunk jellegzetes képviselõje ennek a vonulatnak: a film egy autoriter és frusztrált apa, illetve szeretõ anya mellett kínlódó fiút állít a középpontba, míg eggyel tágabb körön az anyuka húgát, illetve annak családját találjuk. A tragédiába torkolló, és ennek nyomán a szereplõket önvizsgálatra késztetõ események két szálon futnak, melyeket több mint húsz év választ el. A nagyjátékfilmezésben eleddig tapasztalatlan Dennis Lee rendezõt komoly mûvészfilmes ambíciók fûtik, legalábbis erre utal, hogy a sérült lelkek legmélyét próbálja feltérképezni, és nem is teljesen sikertelenül. Munkája értékét azonban lerontja a kimódolt zárlat és néhány slendrián dialógus (az „ez szívás”, illetve az amerikai filmekben obligát „nem lesz semmi baj”-kitétel durván sokszor hangzik el). Ráadásul az operatõr, Daniel Moder kivételével a rendezõ munkatársai sincsenek csúcsformában (a két idõsík közötti váltások néhol nehezen érzékelhetõek, köszönhetõen annak, hogy a díszletek és a kosztümök alig változnak; problematikus továbbá a casting is, például Ryan Reynolds túl fiatalnak tûnik a felnõtt fõhõs eljátszásához).