KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Animal Kingdom

Nevelős Zoltán

Animal Kingdom – ausztrál, 2010. Rendezte és írta: David Michod. Kép: Adam Arkapaw. Zene: Antony Partos. Szereplők: James Frecheville (Joshua), Jacki Weaver (Janine), Joel Edgerton (Baz), Luke Ford (Darren). Gyártó: Porchlight Films / Screen Australia. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 113 perc.

Egy ausztrál fegyveres rablófamília válságos idõszakába pillanthatunk be személyes közelségbõl David Michod bemutatkozó nagyjátékfilmjében, amellyel 2010-ben a Sundance filmfesztivál zsûrijének nagydíját nyerte el. A 17 éves Joshua, azaz „J”, édesanyja herointúladagolás miatt bekövetkezett halála után kerül nagyanyjához és bûnözõ bácsikáihoz, akiket évek óta nem látott. A passzív, sõt kifejezetten mulya kamaszfiú nézõpontjából tárul fel elõttünk egy vérfertõzésgyanús anya–fiú kapcsolatokra épülõ család élete, ahol egy apró, öregedõ szõkeség irányítja maga körül három szép szál, de lelkileg meglehetõsen defektes fiát.

Michod a nyolcvanas évekbeli melbourne-i alvilág valós eseményei és figurái alapján írta meg a mûvészfilm és a mûfaji film határmezsgyéjén egyensúlyozó alkotását, amelyben hol a pszichiátriai esettanulmány realizmusa dominál, hol a klasszikus gengszterfilm hanyatlásgörbéje. Az egyszerû gondolkodású J egyik narrációjában hangzik el a diagnózis: „mind félnek” – magyarázatul a családtagok közveszélyes viselkedésére; ez a félelem adja a hajtóerõt a családi bûnbanda sorsát beteljesítõ, önpusztító cselekvéssorhoz. A hagyományos végpont a bukás valamiféle változata lenne, ám a film ennél eredetibb megoldással él. Ahogy a maga fejlõdéstörténetét bejáró kamasz és az édes mosolya mögött ördögi kvalitásokat sejtetõ nagyanyja lépnek elõ a cselekményt legaktívabban formáló szereplõkké, új és járatlan terepre érünk, ahol a félelem új típusú veszélyhelyzeteket szül, kibillentve pályájukról a szereplõket és átrendezve a viszonyokat.

A meglehetõsen színtelen, ifjú James Frecheville mellett színészileg egyértelmûen a kitûnõ alakításáért Oscar-díjra is jelölt Jacki Weaver a súlyosabb egyéniség, míg a produkció nemzetközi sztárja, Guy Pearce számára csak mellékszerep jut a fiatalkorút gyámolító, ugyanakkor céljaira felhasználó detektív alakjában. Talán a feszültség olykor elvész az események életszerû ábrázolása közben, a ritkásan elhelyezett akciójelenetek pedig talán lehetnének szellemesebbek, de az összhatás így is borzongató; olyan bûnügyi dráma ez, amelynek élménye sokáig velünk maradhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10814