|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDRontó RalphVarga Zoltán
Wreck-It Ralph – amerikai, 2012. Rendezte: Rich Moore. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: ProVideo. 108 perc.
„Rossz
vagyok, és ez jó! Sohasem leszek jó, és ez nem rossz!” Ezt a mondókát kétszer
is halljuk a Rontó Ralph
címszereplőjének szájából; előbb az identitásválsággal küszködő „rosszfiúk”
egyesületének hitvallásaként mormolja, másodszor pedig kulcsfontosságú
pillanatban idézi fel, amely Rontó Ralph lényét végérvényesen új fénytörésbe
állítja. Az önkeresés, a jellemfejlődés, vagy a nagy utazások és nagy kihívások
sűrűjébe szőtt önmegtalálás kétségkívül nem mondható újdonságnak a kortárs
egészestés amerikai animációban a Rontó
Ralph című Disney-film főbb építőelemei közül. Főhősével viszont – a
videojáték világában nap mint nap rontó-bontó, ám valójában érző szívű,
óriásmarkú melákkal – ügyesen csatlakozik rá arra a közelmúltban
felértékelődött trendre, amely azt célozza, hogy a hagyományos
antagonista-szerepkör felülvizsgálatával, sőt kifordításával a „rosszak” is
részesülhessenek a hősöknek járó dicsfényből (Gru, Megaagy). A
szemétdombi veszteglésre kárhoztatott Ralph fellázad kirekesztettsége ellen,
meglóg a saját játékából, ám a hősfogalom félreértelmezése miatt túl korán
készül learatni a babérokat egy harci játékban – az igazi hőssé váláshoz
hosszabb út vezet, egy sötét titkot rejtő, cukormázas miliő keserédes
kalandjain keresztül.
A Rontó Ralph legnagyobb dobása a
videojáték-lakók „titkos életének” térképezése, a „munkaidőn kívül” ugyanis valamennyi
figura önállósul. Ha a Toy Story
bevezetett minket a megelevenedő gyerekjátékok mindennapjaiba, úgy a Rontó Ralph akár a Toy Story és a Tron
keresztezéseként is felfogható (egyik producere John Lasseter). Szekérderéknyi
utalás idéz meg valódi videojátékokat – ezek a poénok elsősorban a felhasználók
számára megmosolyogtatóak –, a szüzsé a játékok több típusának vegyítése felé
halad. Ralph határsértéseinek következménye meglepő keveredések sora: így
épülnek be az Alien-filmekre hajazó,
de leginkább az óriásrovaros inváziós sci-fikből ismerős elemek a Charlie és a csokigyár mézes-mázos,
tarkabarka nyalánkságait idéző csodaországba, amely a versenyzős játékok
szabályai szerint szerveződik (!). Mindezt mégsem éljük meg elidegenítően, ez a
posztmodern eklektika szellemével rokonítható, a figurák testfelépítését és
mozgatását is mókásan befolyásoló stíluskeverék maximálisan bevonja a nézőket
érzelmileg és érzékileg egyaránt – a háromdimenziós vetítésre szabott
CGI-látványvilág önmagában is módfelett pazar.
Extrák:
A DVD tartalmazza a Rontó Ralph
kísérőfilmjét is, Az újságolvasót (Paperman). E szívmelengető, szótlan,
(jobbára) fekete-fehér kis remeklést, az egymásra találó fiatal pár
furcsa-mulatságos, a köznapiságot szelíd varázslattal felülíró meséjét
hosszútávon fogják jegyezni az animáció krónikájában.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 715 átlag: 5.46 |
|
|
|
|