|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDFejlövésKaplan György
Bullet to the Head – amerikai, 2013. Rendezte: Walter Hill. Szereplők: Sylvester Stallone, Sung Kang, Jason Momoa. Forgalmazó: Warner Bros. 88 perc. Haldoklik a „taták akcióban” retro-lázban
fogant zsánere: miután Schwarzenegger visszatérése (Erőnek erejével) nagyobbat bukott, mint a Rambo gépágyúja által
kettéfűrészelt vietnami statisztacsapat, Stallone Fejlövése már csak DVD-n próbálja meglovagolni a nyolcvanas évek
akciófilmjei iránti nosztalgiát. A műfajt viszonylag egyszerű szórakoztatóan
játszani, a lényeg, hogy nyugdíjas korú akciósztárok gyepálják el pattanásig
feszített bicepsszel és régimódi igazságérzékkel a fiatal rosszfiúkat, és két
akciózúzda meg Sly-jobbosnál is nagyobbat csattanó egysoros beköpés között
nevezett papák kikacsintsanak a közönségre.
A Fejlövés azonban nélkülözi A
feláldozhatók vagy a Red ironikus
sármját, helyette tradicionális, komor bosszúfilmbe oltott buddy cop movie-t
farag az akciófilm-generátorral írt alapanyagból. A sztori (Sly régivágású
bérgyilkost alakít, akinek hűvösre teszik a társát, és a revansvételhez
szövetkezik egy koreai származású rendőrrel) egyaránt „idézi” a Vörös zsarut és a 48 órát, így meglepetés sem a rendező kilétében (Walter Hill), sem
a forgatókönyvben nem akad. Habár az örök-cool Stallone a Kobra óta nem volt ilyen kemény, a műből mégis hiányzik az önfeledt
játék öröme: a fejbekólintóan tökös akciók helyett csak atyai tockosokat
osztogató Fejlövés bosszúfilmnek
sablonos, haver-zsaru filmnek sótlan.
A poénok nagy része
Sylvester old-school világlátására fut ki, de se az okostelefonos élcelődés, se
a sidekickkel packázó, politikailag
inkorrekt viccek nem ütnek. Humor híján marad az akció, de abból csak a finálé
fejszecsatája veri be magát a memóriába. Apropó, fejsze: a Fejlövés másodsztárja nem is a humortalan Kang, hanem Jason Momoa,
alias Khal Drogo, aki telitalálat elvhű bérgyilkosnak. Stallone mellett ő viszi
el kigyúrt hátán a filmet: Momoát karizma és karizmája is nívós
rosszfiú-karrierre predesztinálja.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 801 átlag: 5.37 |
|
|
|
|