|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDGyula vitéz télen-nyáronPápai Zsolt
Magyar, 1970. Rendezte: Bácskai Lauró István. Szereplők: Koncz Gábor, Őze Lajos, Kállai Ferenc. Forgalmazó: MANDA. 75 perc.
Bácskai Lauró István a
szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas–hetvenes
években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb
körben ugyan szabályos kultusza van, de a filmtörténetek csak szőrmentén és
lakonikusan emlékeznek meg róla. Tény, hogy nem mindig jött ki számára a lépés
(lásd az enervált Nyulak a ruhatárbant),
filmográfiájában azonban számos izgalmas tétel akad, a krimitől (A hamis Izabella) a gyerekekkel
forgatott kalandos meséig (Keménykalap és
krumpliorr).
Munkásságának
ékköve egy alig hetvenöt perces szatíra, amely ugyan bő négy évtizede
született, de aktuálisabb, mint valaha. A középkori témájú televíziós
kalandfilm-sorozat készítéséről szóló Gyula
vitéz télen-nyáron különlegessége, hogy egyszerű története sok irányba
nyitható, Bácskai Lauró ugyanis úgy kínál médiakritikát és Kádár-kori
korrajzot, hogy közben rendre megfricskázza a délibábos képzetek által
bilincsbe vert és lózungokkal megterhelt nemzettudatot is. Könnyedén rímelteti
egymásra és úsztatja egymásba ezeket a fajsúlyos témákat, sőt merészen
aktuálpolitizál is, amikor néhány frappáns mondattal ’56-ot vagy ’68-at idézi
(a filmbeli filmben egy alkalommal „Aki magyar, velem tart!”-felkiáltással ront
az ellenre Gyula vitéz, egy másik jelenetben pedig a tévésorozat
gyártásvezetője és direktora arról vitatkozik, hogy az eredetileg Gyula
ellenfeléül rendelt cseh lovagot a diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett
török harcosra kell lecserélni).
Bácskai
Lauró stílusérzékét dicséri, hogy amilyen parádésan érintkezteti a látszólag
széttartó témákat, legalább annyira jól vegyíti egymással a különböző textúrájú
(áldokumentarista és játékfilmes) anyagokat, továbbá lenyűgöző az a biztonság
is, ahogy a bájos barkácsmegoldásokat (az óvodásan firkált és animált főcímtől
kezdve a sután megkoreografált csetepatékon át az amatőr szereplők bénázásáig)
struktúraképző elemmé emeli. Az előadás fényét emeli a címszerepet adó Koncz
Gábor és a rendezőt megformáló Őze Lajos, akik szándékosan túljátszott
gesztusaikkal járatják csúcsra a poéndramaturgiát.
Akadnak
ugyan hiányosságok és hibák is (mindenekelőtt az, hogy a magánéleti szál túl vastag
és némiképp érdektelen), de ezek szóra sem érdemes apróságok csupán. A filmnek
nem ártott, hanem használt az idő, a beteg nemzettudat és a betegítő média
kritikája ma is üt. Egyik témában sem forgatott hazai rendező jobb és
hatásosabb (tömeg)filmet mindmáig.
Extrák: részletek korabeli híradókból és reklámokból.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 614 átlag: 5.68 |
|
|
|
|