|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDHortobágyCzirják Pál
Magyar, 1936. Rendezte: Georg Höllering. Szereplők: Cinege János, Cinege Jánosné, Kányási István, Szincsák Margit. 82 perc. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. Ritka esemény a hazai
dvd-kiadásban, amikor egy 1945 előtti alkotás felújítva, gondosan összeállított
háttéranyagok kíséretében lát napvilágot. Georg Höllering most megjelentetett Hortobágya a Filmintézet gondozásában
ilyen kivételes darab. Felújított kép és hang alatt ezúttal természetesen nem
tökéletesen megtisztított, steril képet és stúdióminőségű, többcsatornás
hangsávot kell érteni, inkább annak a filmélménynek a helyreállítását, amelyben
a korabeli nézőnek lehetett része. Itt persze rögtön pontosítanunk kell. A
harmincas évek magyarországi mozilátogatója ugyanis nem egészen ezzel a művel
találkozott, mivel azt a cenzúra csak jelentős csonkításokkal engedte vetíteni.
Nyugat-Európában viszont a teljes változat került a közönség elé, majd évtizedekkel
később ebből küldött egy kópiát a Magyar Filmarchívumnak is maga a rendező. És
szerencsére ezt a verziót tartalmazza a jelen kiadvány.
Több
szempontból is egyedülálló mű a Hortobágy.
Osztrák születésű rendezője úgy érkezett kamerájával az Alföldre, hogy
egyáltalán nem beszélt magyarul, mégis hitelesebben jelenítette meg a tájban
élő ember mindennapjait, mint a korszak sok más munkája. A harmincas évek
magyar filmjét úgyszólván érintetlenül hagyta az irodalomban ekkortájt
kibontakozó – a vidék felfedezésének igényét megfogalmazó és a parasztság felé
szociografikus érdeklődéssel forduló – népi mozgalom, Hölleringet azonban
mintha éppen ez ihlette volna meg.
Különleges
volt az a munkamódszer is, amellyel a rendező választott témáját
megközelítette. Két éven keresztül, több fázisban forgatta le filmjét. Először
jó ideig néprajzi és természeti felvételeket készített, és csak ezt követően
érezte szükségét annak, hogy valamiféle történetre fűzze fel a megörökített
motívumokat. Ekkor kérte fel Móricz Zsigmondot a cselekmény alapjául szolgáló
elbeszélés megírására, majd vette fel végül az ily módon kitalált jeleneteket.
Rendhagyó megoldásnak számított továbbá, hogy Höllering hivatásos színészek
helyett amatőrökre bízta a figurák megformálását. Az amatőr szereplők alakításának
darabossága persze egyfelől zavaró is lehet; másfelől azonban például Móriczot
éppen ez a rendezői elképzelés állította a produkció mellé.
Hölleringet
az alföldi táj és a csikósok életformája iránti rajongása, valamint a
dokumentarizmus korai példáinak – mindenekelőtt Flaherty Nanukjának (1922) – tisztelete vezette. Alkotásában a pusztai ember
életének eseményeit a természet körforgásának állomásai – születés és halál
képei – keretezik. Éppen e holisztikus szemlélete és a paraszti élet elkötelezett
ábrázolása miatt válhatott a Hortobágy
később hivatkozási alappá Szőts István számára.
Extrák:
Georg Höllering és a Hortobágy –
Szekfű András és Fazekas Eszter beszélgetése; Andrew Hoellering emlékezik; angol és német felirat a filmhez és az
extrákhoz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 320 átlag: 5.54 |
|
|
|
|