|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
FesztiválA kivégzésÚjrajátszott traumákBaski Sándor
Szőcs Petra rövidfilmje méltán került be a
cannes-i versenyprogramba.
Régi, megfellebbezhetetlen filmigazság,
hogy a sorsfordító történelmi eseményeket alulnézetből lehet a leghitelesebben
bemutatni, a választható perspektívák közül pedig messze a gyermeki a
legizgalmasabb. Ezt tanúsítják a kelet-európai rendszerváltásokat feldolgozó olyan
filmek is, mint a magyar Moszkva tér,
a bolgár Viktoria vagy a
Ceauşescu-éra végnapjairól egy kamaszlány szemszögéből tudósító román Hogyan éltem túl a világvégét. Leginkább
utóbbival rokonítható a kolozsvári születésű Szőcs Petra cannes-i
versenyprogramba is beválogatott rövidfilmje, A kivégzés, amely hasonlóan frappánsan, a gyermeki psziché
prizmáján átszűrve vonja közös nevezőre a személyest az ismert történelmi
eseményekkel. Az alaphangot a film felütése azonnal megadja: Orsi, a hófehér
hajú kislány a Ceauşescu-házaspár tévében látott kivégzéséről mesél meghökkentő
lelkesedéssel, majd később öccsével újra is játsszák az ikonikus jelenetsort, a
maguk szórakoztatására. Miközben körülöttük atomjaira hull a rendszer, saját,
biztonságos mikrovilágukat is a szétesés fenyegeti, állandóan veszekedő szüleik
ugyanis válni készülnek. Életkorából adódóan Orsi a politikai változásokból épp
oly keveset tud feldolgozni, mint az otthoniakból, a történelmi és a családi
trauma által kiváltott félelmek és szorongások azonban elválaszthatatlanul,
egymást erősítve kapcsolódnak össze a tudatában. Mindezt Szőcs nem a dialógok
segítségével nyomatékosítja – még a szülők konfliktusáról is csak elejtett
szavakból értesülünk –, helyette az arcokat és a képeket mesélteti. Méltatható
az improvizációt ösztönző színészvezetés vagy az elbeszélés példás tömörsége
is, de A kivégzés elsősorban azért
érdemel figyelmet, mert annyira filmszerű, amennyire csak lehetséges.
A KIVÉGZÉS – magyar, 2014.
Rendezte: Szőcs Petra. Írta: Nagy V. Gergő és Szőcs Petra. Kép: Csepeli
Eszter. Zene: Szőcs Márton.
Vágó: Dunai László, Szalai Dániel. Szereplők: Moldován Katalin (Orsi), Fosztó Tamás (Örsi), Dancsuly András (Tata), Dimány Áron (Apa), Péter Hilda (Anya). Gyártó: Merkelfilm
/ Katapultfilm. 14 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 442 átlag: 5.38 |
|
|
|
|