|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziA házmesterKovács Kata
Dans la cour – francia, 2014. Rendezte és írta: Pierre
Salvadori. kép: Giles Henry. zene: Grégoire Hetzel. Szereplők: Gustave de
Kevern (Antoine), Catherine Deneuve (Mathilde), Jacqueline Moreau (Maillard),
Féodor Atkine (Serge). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Vertigo Média
Kft. Feliratos. 97 perc.
A főként
könnyed vígjátékairól ismert Pierre Salvadori korábbi munkái (Mosás, vágás, ámítás, Drágaságom, Semmihasznák) jellemzően a sztárszínészek jelenléte (Audrey Tautou,
Guillaume Depardieu), mintsem művészi megformáltságuk okán maradtak
emlékezetesek – így van ez a jóval kevésbé derűs és eseménydús A házmester esetében is. Bár a filmben a
melodrámai hangvétel vígjátéki elemekkel keveredik, ebben a döntően búskomor
történetben is felbukkan egy rendezői kézjegyként visszatérő motívum, a
kallódó, mihaszna főhős.
Ezúttal azonban nem kicsinyes csalásokba és balhékba
keveredve keresi a boldogulását, hanem egy nagyon is hétköznapi – bár annál
embert próbálóbb – feladatba vág, egy társasház gondnoka lesz. A
zenészkarrierjét depresszióra cserélő Antoine-t (a rendezőként ismert Gustave
Kervern) akár fel is rázhatná a felelősségteli munka, a különös lakók,
megbízatások és persze a gyönyörű Mathilde (Catherine Deneuve), ehelyett mind
mélyebbre süllyed a bánatba. A szereplőket egytől egyig egzisztenciális válság,
kényszerképzetek, álmatlanság és különös szorongások kísértik, a rendezőre
ugyancsak jellemző felszínes karakterábrázolás azonban elveszi a valódi
lehetőséget a tisztességesen teljesítő színészektől, hogy bogaras figuráikat
valódi mélységében megmutassák, vagy éppen karakterfejlődésre bírják őket.
Végül még azt is hiába reméljük, hogy az alagút végén Salvadori vígjátékaiéhoz
hasonló, könnyű megváltás várhat rájuk, de azért a film keserű alaptónusát
helyenként felváltó, már-már szürreális pillanatok derűje kicsit mégis kárpótol
a sok borúért.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 254 átlag: 5.81 |
 |
|
|
|
