|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziCarmina megoldjaForgács Nóra Kinga
Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta:
Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony
Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus
(Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma
Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos.
70 perc.
A Carmina
megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód
szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta.
Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és
élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az
utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott
rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film
angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett,
Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció
között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár
Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről
van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese
filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó
képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként”
viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják,
de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert
betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe
veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a
hétköznapokat, máris működik az egész.
Az
alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az
igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az
I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és
hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a
hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az
egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a
filmben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 313 átlag: 5.42 |
|
|
|
|